1458.1Fékül ’s rettentésül Hazánk’ pártoskodó feleire milly érzéseket sugalt az akkori villongó idők’ lelke –
Ledűlt Hunyaddal a’ Haza’ védfala!
Így zeng hősei közt a’ diadalmas Ősz,
Körűl tüzelgve bús szemekkel
A’ had’ erős fijain, Szilágyi;
Ledűlt, ’s az undok czimbora, lánczait
Elszaggatva, kitör szent düledékein,
’S habzó agyarral tölti újra
Béhegedett sebeinkre mérgét.
A’ tiszta ifjak’ lelke gyanútalan
Hódolt a’ gonoszok’ csalfa siralminak,
Kik mind Hunyadnak, mind Hazánknak,
Békepohárba halált adának.
Ezt nyerte a’ nagy hős atya’ virtuszán:
Megkímélte magas szívvel irígyeit,
Ön gyermekébe döfte tőrét,
’S a’ czudarok diadalt kaczagnak.
Ezt nyerte a’ mi balga hitünk, midőn
Olly körmökre bizánk a’ Haza’ zálogit,
Mellyekre Honnunk’ vére csorgott,
’S hív Hunyadink’ vasa bélyeget vert.
A’ cselt utáló így veti gyilkosa’
Hálójába magát; így fedi tornyait
Földünkön a’ bűn, míg Molochnak
Áldozik a’ nemes ön magával.
A’ virtusz a’ jók’ horga, ha czéltalan
Féltünk rosz rokonink’ véribe’ fürdeni,
’S a’ jóknak ártánk: Az kegyetlen
A’ ki szelíd, mikor ölni szentség.
A’ százfejü szörny új fejeket terem,
Posványával együtt vesztheti Herculesz;
A’ gaz lenyesve, még bujább lesz;
Irtani kell gyökerestül a’ bűnt.
Így adta vissza Sylla az életet
Rómának, ’s igy adom víssza Hazámnak én.
Vértórral alkot új világot
Sylla, Szilágyi’ haragja: jertek!
Berzsenyi.
