méh


A konkordanciák jelentésmezői:

  1. lelki béke, csend, nyugalom
  2. múlt; gyermekkor
  3. emlékezés
  4. szerelem
  5. költészet
  6. halál; a halál előérzete
  7. gyilkolás

1. A kertben (tisztáson, réten, virágokon stb.) nappal  zümmögő (döngicsélő, zöngő, dongó, zsibongó stb.), éjszaka pedig a kaptárban, kasban alvó méhek a (lelki) béke, csend, nyugalom szimbólumai. A méhek zümmögése andalító, álmosító, altató, álomba ringató -- ezáltal az idő lelassul, szinte megáll, metaforikusan kifejezve a kert (ház, délelőtt, nyár, stb.) elalszik, álomba merül.

nappal:

[Radnóti Miklós - ERŐLTETETT MENET]
s mint egykor a régi hűs verandán / a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, / s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, (kommentár)
(Csokonai Vitéz Mihály: A dél)
A lankadt arató ledűl izzadt fővel, / Hogy majd dolgát kezdje megújúlt erővel. / Csupán csak a munkás apró méhek dongnak, / Széjjel az illatos réteken zsibongnak.
(Petőfi Sándor: Erdőben)
A fákon madarak, / Virágon méhek. / Ott fönn csattognak, itt / Lenn döngicsélnek. // Nem rengedez sem a / Virág sem a fa; / Hallgatják a zenét / Elandalodva.
(Ady Endre: Álom egy méhesről)
Páris helyett: falu csöndje, / Csöndes Ér, szagos virágok, / Zöngő méhek s hárs alatt / Hahotázó gyermekek,
(William Butler Yeats: Innisfree)
kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető: / lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek, / s csak nekem zümmög a mező. // Ott majd megbékül a szívem, (kommentár)
(William Butler Yeats: Innisfree tavi szigetén)
sárból-ágból magamnak kunyhót építek én, / lesz ott kilenc bab-indám s kaptárban méh-sereg / s csak én: zümmös tisztás közepén. // Lesz békém egy kevéske, (kommentár)
[Radnóti Miklós - ISTENHEGYI KERT]
A nyár zümmögve alszik és a fényes ég / magára vonta szürke fátyolát, / kutyám borzol, fölmordul s elrohan, / megugró árnyat lát a bokron át. (kommentár)

éjszaka:

[Radnóti Miklós - ÉJSZAKA]
csönd van a házban, az éber egér se kapargál, / alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, / kasbanméh, rózsában a rózsabogár, / alszik a pergő búzaszemekben a nyár, / alszik a holdban a láng, (kommentár)
(Ady Endre: Álom egy méhesről)
Méhes mellől szent, nagy éjben / Békés lelkemből szállnának / Bátor, tiszta, szűz, erős, / Földszagú gondolatok

kommentárok


Radnóti Miklós: Erőltetett menet (részlet)

[...]
Ó, hogyha hinni tudnám:     nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,     s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor     a régi hűs verandán
a béke
méhe zöngne,     míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna     az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök     ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén     a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan     a lassú délelőtt, -
[...]

A idézet makrokörnyezetében megjelenő új kulcsszavak:

A versrészletben Radnóti Miklós -- életében talán utoljára -- képzeletben megállítja az időt: a nyárvégi csönd, a békés otthon, az álmos kert képe időtlen, majd az idő az árnyék lassú mozgásával indul újra. Ha hihetünk Emily Dickinsonnak, ez már a halál előérzete (a verset alább szó szerinti fordításban adjuk meg):


Emily Dickinson: Nature. LXVII

PRESENTIMENT is that long shadow on the lawn
Indicative that suns go down;
The notice to the startled grass
That darkness is about to pass.

forrás: (Dickinson 2003:124)


Emily Dickinson: Természet. LXVII

[Az előérzet a pázsitra vetülő hosszú árnyék
Amely jelzi, hogy a napok lenyugszanak;
Figyelmeztetés a felajzott füveknek
Hogy a sötétség hamarosan leszáll.]

Dickinson verse a következő szimbólumokra épül:

A (NAP)FÉNY AZ ÉLET SZIMBÓLUMA

A SÖTÉTSÉG A HALÁL SZIMBÓLUMA

AZ ÁRNYÉK A HALÁL ELŐÉRZETÉNEK A SZIMBÓLUMA

A figyelmeztetés, "értesítés" (notice) olyan, mintha Apollónt idézné fel az Iliászból, amikor felmutatja Akhilleusznak a nyilat, figyelmeztetve az elkerülhetetlen végzetre -- Parisz nyilára, amely majd Akhilleusz halálát okozza.

Az angol "halad" vagy "múlik" (pass) fordításakor a "leszáll" ige használata A (SÖTÉT) MADÁR A HALÁL SZIMBÓLUMA szimbólumon alapul (vö. a halál előérzetét "sötét szárnyak suhogása" jelzi Karl May: Winnetou c. művében). Egy érdekes lehetőség lenne itt a "lehull" ige használata, ld. William Butler Yeats: Innisfree tavi szigetén c. versének második fordítását.


William Butler Yeats: Innisfree

Indulok én s megyek most, Innisfreebe megyek,
s kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető:
lesz
méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek,
s csak nekem
zümmög a mező.

Ott majd megbékül a szívem, mert békét hoz fehér
fátylával a reggel, amelyhez a tücsök citeráz;
az éjfél csupa derengés, csupa izzás a dél,
s az est csupa szárnycsattogás.

[...]

(Szabó Lőrinc ford.)

forrás: (Yeats 1960:47)


William Butler Yeats: Innisfree tavi szigetén

Felserkenek én immár s Innisfree-be megyek,
Sárból-ágból magamnak kunyhót építek én,
Lesz ott kilenc bab-indám s kaptárban
méh-sereg
S csak én:
zümmös tisztás küszöbén.

Lesz békém egy kevéske
-, mint lassú csönd lehull,
[...]

(Erdődi Gábor ford.)

forrás: (Yeats 1999)

A idézet makrokörnyezetében megjelenő új kulcsszavak:


Radnóti Miklós: Istenhegyi kert

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.


[...]

Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.

S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?

Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem ujra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.

(1936. július 20)

forrás: (Radnóti 1976:107)

A versben két szimbolikus jelentéstartomány fonódik össze:

Az "aludni készülő" kert és a halál kapcsolata AZ ALVÁS A HALÁL SZIMBÓLUMA szimbólumon alapul, amit -- egyebek közt -- Hamlet híres monológjából ismerhetünk:


William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi (III.i.56)

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!
Talán álmodni: [...]

(ford. Arany János)

(forrás: Shakespeare 2000:132-137; Halál - Wikidézet)


Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a póháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a
méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng,
hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

(1942. június 1)

forrás: (Radnóti 1976:209)

Bár mindkét versben a fő motívum az alvás, az Éjszaka bizonyos értelemben mintha az ellentéte lenne az Istenhegyi kertnek. Az Éjszakában is ugyanaz a két szimbolikus jelentéstartomány fonódik össze, mint az Istenhegyi kertben, de fordított sorrendben, és jóval áttételesebben:

Az emberi lélek erejét mutatja, hogy a szorongással teli Istenhegyi kert (1936) jóval korábban íródott, mint az egyszerre melankolikus és játékos Éjszaka (1942), amely után Radnói Miklósnak már csak valamivel több, mint két éve volt hátra az életéből.

(vissza az elejére)


2. A kert (udvar, stb.) részeként a méhes az (elveszett, tovatűnt, már csak az emlékezetben vagy álomban megjelenő) múlt, a gyermekkor szimbóluma.

(Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai)
Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes / amelyre most a déli csönd alászáll, (kommentár)
(Kosztolányi Dezső: Szavak a társaságban)
röpült a sárkányuk az égen / és a kertjükbe volt egy régi méhes. / Mint őrültek tébolydák udvarába, / látják az illót, ami semmivé lett, / s nincs már, fejükbe csöngetyűz a kába / emlékezet és a tünékeny élet. (kommentár)
(Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára)
Kigyúladt öreg méhesünk, / Legszebb csikónk a lábát törte, / Álmomban élő volt a holt, / Jó kutyánk, Burkus, elveszett / S Mári szolgálónk, a néma, / Hirtelen hars nótákat dalolt: / Különös, / Különös nyár-éjszaka volt. (kommentár)

kommentárok


Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai (részlet):

A nagyvárosban éltem, hol a börzék
déltájt, mikor magasba hág a nap,
üvöltenek, és mint megannyi torzkép,
az ember-arcok görcsbe ránganak.
Középkorban, fényén egy régi délnek,
szólt a harang, letérdelt a paraszt,
ők így imádkoznak, kik mostan élnek,
csak pénzt kiáltva, és mohó panaszt,
ijedt számokkal istenről vitáznak,
az új istenről, "adnak", egyre "vesznek",
hódolnak az aranynak és a láznak,
magasba szállnak és a mélybe vesznek.
[...]
Mit tudják ők, hogy hol van ama méhes,
amelyre most a déli csönd alászáll
,
mind telhetetlen, részeg, beteg, éhes,
a pénz ura a császár és a császár.

A "méhes" a versben sehol máshol nem fordul elő, még utalás szintjén sem -- tehát valószínűleg csak a fenti szimbolikus értelemben értelmezhető.

"Dél" a vers alapvető viszonyítási pontja, amelyben a jelen -- régmúlt (középkor) -- gyermekkor valósága találkozik:

jelen

régmúlt (középkor)

gyermekkor

üvöltés

harangszó

csönd

téboly, kárhozat

áhitat, ima

emlékezés; feledés

Ennek alapján az "amelyre most a déli csönd alászáll" sor általunk javasolt értelmezése "amely lassan feledésbe merül".


Kosztolányi Dezső: Szavak a társaságban (részlet):

Az emberek beszélnek:
hogy nyáron a hegyekben epret ettek
és este a sötét szobákba félnek
[...]
és hogy röpült a sárkányuk az égen
és a kertjükbe volt egy régi
méhes.
Mint őrültek tébolydák udvarába,
látják az illót, ami semmivé lett,
s nincs már, fejükbe csöngetyűz a kába
emlékezet és a tünékeny élet.

Csak én vigyázok réveteg szemekkel,
amíg e tarka zsibvásárt csodálom,
s a homlokom dörzsölve rezzenek fel.
mi ez az álom?

(forrás: Kosztolányi 2010)

A vers utolsó sorában feltett "mi ez az álom?" kérdés a költészetben gyakran megjelenő AZ ÁLOM AZ ÉLET SZIMBÓLUMA szimbólum mentén értelmezhető, ami nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a versben leírtak a költő emlékezetéből származó emlékfoszlányok, vagy a leírtak csak a képzeletben, a költő álmaiban léteznek. Az élet, a világ, az álom és a valóság összefonódása nemcsak itt, hanem Kosztolányi más verseiben is megjelenik:


Kosztolányi Dezső: Plato olvasása közben (részlet)

1.

Való-e a világ körültem
vagy tán az álom a való,
s e napsugáros, kékes űrben
a durva hajsza a csaló?

Akkor tün el igaz világunk,
ha reggelenként ébredünk,
s akkor igaz valónkba látunk,
ha álmokat néz húnyt szemünk?

[...]

Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma c. versében AZ ÁLOM AZ ÉLET SZIMBÓLUMA szimbólumot már-már szó szerinti értelemben használja:


Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom - folytatta eltünődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

[...]

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.

(forrás: Szabó L. 2010)

Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma c. verséből a "minden kép és költemény" gondolata összecseng Jaques monológjával Shakespeare: Ahogy tetszik c. színművéből -- Szabó Lőrinc fordításában:


William Shakespeare: Ahogy tetszik (II.vii.139)

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében,

(ford. Szabó Lőrinc)

(forrás: Shakespeare 1980:60; Színház - Wikidézet)

A fenti gondolatokat foglalja össze Prospero is Shakespeare: Vihar c. színművéből:


William Shakespeare: A vihar (IV.i.148)

Már ünnepünknek vége. E szinészek
Szellemek voltak, mondtam, szellemek,
S a légbe tűntek, lenge légbe tűntek:
És mint e látás páraváza, majdan
A felhősipkás tornyok, büszke várak,
Szent templomok, s e nagy golyó maga,
S vele minden lakósa, szertefoszlik,
S mint e ködpompa tűnt anyagtalan,
Nyomot, romot se hágy. Olyan szövetből
Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk
Álomba van kerítve.

(ford. Babits Mihály)


William Shakespeare: A vihar (IV.i.148)

A játék véget ért. [...]
Szinészeim tündérek voltak és
Köddé foszoltak újra, könnyü köddé...
És mint e semmiből szőtt látomás:
A felhő-kámzsás tornyok, büszke várak,
Szent templomok, s e roppant Glóbusz is,
Tenger népével köddé foszlik egyszer --
Akár az én szinházam -- elvész:
Szilánkja sem marad. Egész valónk
Csak álmok szövete; s kis életünk
Egy álom koronázza meg.

(ford. Mészöly Dezső)

(forrás: Shakespeare 1981:91; Mészöly 1988:1187)


Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára (részlet):

Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

[...]

Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára című versében "a falu, s azon belül is a közvetlen szülőföld színei tűntek fel. Az otthonlétet, a meghittséget, a szétbonthatatlan egybetartozást a kiválasztott képi mozzanatok s a velük együtt járó többes szám első személyű birtokos ragok már egymaguk hordozták: méhesünk, csikónk, kutyánk, szolgálónk. [...] Mintha egy gyerek adott volna számot a maga kis világáról." (Király 1982:396)

(vissza az elejére)


3. A dolgozó méhek az emlékezés, a virágok (rózsák stb.) a múlt (régmúlt stb.), a méz az (édes, szép stb.) emlékek (pl. szerelem, munka, stb.) szimbóluma.

(Petőfi Sándor: Első szerelmem)
Virány a mult, szorgalmatos méh / A hű emlékezet; / Meghozza méz gyanánt szivembe / Első szerelmemet.
(Petőfi Sándor: Szülőföldemen)
Mint nyugtalan madár az ágakon, / Helyrül-helyre röpköd gondolatom, / Szedegeti a sok szép emléket, / Mint a méh a virágról a mézet; / Minden régi kedves helyet bejár...
(Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez)
Gondolatim minden reggel, / Mint a fürge méh, / Repkedtek a friss meleggel / Rózsáim felé.
(Katolikus Biblia)
Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke, vagy mint a nótaszó borozgatás közben. / Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. (Sir 49.1-2)

(vissza az elejére)


4. A virágra szálló méh a szerető, szerelmes  férfi (kedves, szerető stb.), a virág (rózsa stb.) a (kedves, szeretett, drága stb.) (lány stb.) vagy a nő ajkának (vagy más testrészének), a méz a csók édes ízének (édességének) vagy a kedves lehellete (lélegzete stb.) illatának, a méz gyűjtése pedig a testi szerelemnek a szimbóluma.

(Vörösmarty Mihály: A túlvilági kép)
Enyém az ajk, oh ismerem / Az édes ajkat én; / Mint méh a rózsán, függtem én / Csókján, lélekzetén.
(Berzsenyi Dániel: Fő és szív)
Édes Chloém! szeretlek, / Mint méhek a virágot / S mint a folyót az őzek!
(Vörösmarty Mihály: Magyarvár)
nekem nem csillagom a lány. / Gyenge virág, kebelén még reggel ringadoz a gyöngy, / Színe jön, illata kél, gyűl édessége; de mézét / Méhek, s a csapodár lepkék ragadozva fogyasztják,
(Katolikus Biblia)
Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! / Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. (Én 4.10-11)
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom...)
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, / a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
(Weöres Sándor: Xenia)
comb köze, nyak, fülcimpa, tenyér, mind mézet, adott-vett. (Pál-Újvári 2001)
(Petőfi Sándor: Az erdei lak)
Kétfelől virágok, mint kacér leánykák, / Kandikálnak a víz fényes tűkörébe. // S a viráglyánykákhoz jőnek az imádók, / Égő szenvedéllyel jőnek a vadméhek, / S élveznek szerelmet.

A méh fullánkja vagy a rózsa tövise a szerelmi bánat, a kedves elvesztésének szimbóluma.

(Vörösmarty Mihály: A méh)
Hulló harmatnak szeretője, s a harmatos ágé, / Mézajakú kis raj nyugszom e rózsa megett. / Engem az illatnak szédíte meg árja, csapongót, / S melyet nem sejték, a tövis éle megölt.

A hervadó virág a szerelem elmúlásának szimbóluma.

(Vörösmarty Mihály: Magyarvár)
A dél jő, s ragyogó gyöngyét lángjával elissza. / Lankadoz: akkor már többé nem kedvese a méh, / Pillangók kerülik, s üres a lég árja szagától, / Perkedt szirmaitól szomorodva bucsúzik el a nap;

A méh a megszemélyesített szerelem (Ámor) szimbóluma.

(Csokonai Vitéz Mihály: A csókok)
De azután egy nyájas mosolygása által nekibátoríttatván, csak hozzá közelítettem. Úgy bútt bé Ámor, mint egy kisded méh, az ő ajjakinak két eleven rózáiba.
(Csokonai Vitéz Mihály: A csókok)
megcsattantak kedves ajjaki, s öszveütődtek a mi csókjaink (ó, kedves, ó, drága kincsem, elvesztettelek tégedet, s mégsem halok meg): akkor érzettem a szerelmes méhecskének szúrós és kellemetes fúlánkját, mint járja által szívemet;

(vissza az elejére)


5. A virágport gyűjtő méh a költészet (ékesszólás, retorika, tudomány) szimbóluma: a dolgozó méh a költők (tudósok stb.), a gyűjtött virágpor (méz, nektár, ambroszia stb.) a költői (szép, ihletett, szent, prófétai stb.) szavak (vagy a megszentelt tudás, bölcsesség, bőség, gazdagság, kincsek stb.) szimbóluma.

forrás: (Pál-Újvári 2001); (Gardin 2009:384-385,393,395)

(Berzsenyi Dániel: Téti Takács Józsefhez)
Mézet és nektárt szedegetsz te, mint méh, / Minden elrejtett violán s kikircsen; / Halkva döngécselsz, de szelíd hurodról / Aetheri hang foly. // Szívet és elmét magasít Camoenád. / Sokrates karján mosolyogva oktat: / A vidám Erkölcs s vezető Okosság / Kincseit osztja.
(Csokonai Vitéz Mihály: Mint foly a sebes víz...)
Majd szélnek eresztvén innen vitorláját, / Megnézte a kűlső nemzetek hazáját. / És a tudománynak becses cseppjeivel / Megrakva egynéhány esztendők mentivel, / Amint a dolgos méh, úgy jött hazájába, / Cicerói nyelvet hozván le szájába.
(Berzsenyi Dániel: Az én Múzsám)
Nem mérkőztem arany lanttal az ó világ / Bámult dallosival; nem ragad énekem / A maeoni madár szárnyain ég felé, / Sem Pindár riadó himnusza repteként / A félisteneket zengeni nem meri. / Mint kis méhe csak itt, a vizerek körül / Döngécsel mezeink zsenge virágain,
(Horatius: Ódák, IV. 27–32)
magam Matinus méhe nyomában, […] csak szerény módon, verítékben úszva / költöm versem (Pál-Ujvári 2001)
(Katolikus Biblia)
Így szólt hozzám: „Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához.” / Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset, / és azt mondta nekem: „Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked.” Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz. (Ez 3.1-3)
(Katolikus Biblia)
Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” / Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. (Jel 10.9-10)
(Katolikus Biblia)
A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja. / A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek. (Péld 16.23-24)
(Katolikus Biblia)
Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak, / értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél. (Zsolt 19.10-11)
(Alexandriai Szt. Kelemen: Krisztushoz, a Tanítóhoz)
Szavaid virághímét gyűjtve / Véle eltelve ittasultan, / Téged áldó szavakra nyílik, / Akaratlanul is az ajkam  (Pál-Ujvári 2001)

(vissza az elejére)


6. A (rövid életű) méh a halál (előérzetének) szimbóluma. (Radnóti Miklós)

[Radnóti Miklós - ISTENHEGYI KERT]
Sötétedik. Halálos kört röpül / köröttem egy elkésett, szőke méh. // S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? / bogárnyi zajjal száll golyó feléd, / vagy hangos bomba túr a földbe és / megtépett hússal hullsz majd szerteszét? (kommentár)

(vissza az elejére)


7. A zümmögő (mélyen zúgó vagy búgó hangú stb.) méhraj a támadó seregek (az ellenség, vadászgépek stb.), a méhek támadása (lecsapása a levegőből stb.) a gyilkolás (a halál stb.) szimbóluma.

(Arthur Herzog: Rajzás)
Karen fölvisított: / - Egy méh van a hajamban! - és kétségbeesetten próbálta kirángatni. Aztán megint fölsikoltott. Mintha tűz égette volna meg, hirtelen vörös púp jelent meg a nyakán. A tisztáson megváltozott a hang, most szinte mély orgonabúgásra emlékeztetett. Zúúúúúúúúúúúmmmmmmmm! A méhek lecsaptak a levegőből. (Herzog 1987:22-23)
[Radnóti Miklós - MÁSODIK ECLOGA]
MÁSODIK ECLOGA / / REPÜLŐ / Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, / méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, / a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom, / míg végül új rajunk
(Katolikus Biblia)
Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket. (MTörv 1.44)
(Katolikus Biblia)
Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket. (Zsolt 118.12)
(Rudyard Kipling: A Dzsungel könyve; ford. Benedek Marcell)
- Ez a Halál Helye - mondta a fiú. - Minek jövünk ide? / - Alszanak - mondta Ká [az óriáskígyó]. - Háti [az elefánt] nem szalad meg a Csíkosbőrű [a tigris] elől. [...] Dehát ki elől szalad meg a Sziklák Pici Népe [india vadméhei]? Mondd meg nekem, Dzsungel Ura - ki az ura a Dzsungelnek. / - Ezek - suttogta Maugli. - Ez a Halál Helye. Gyerünk innét. (Kipling 1954:166)

(vissza az elejére)


Jegyzetek


Amaltheia

[Amaltheia] nősténykecske vagy nimfa, aki egy krétai barlangban szoptatta Zeuszt. Egyik szarvából lett a bőségszaru. (Gardin 2009:24)


ambrózia

[Az ambrózia] az olümposzi istenek mézalapú eledele, a halhatatlanság és az erő jelképe. (Gardin 2009:25)


archetípus

A szimbólumhasználat egyik leghatékonyabb formája az archetípusok vagy ősminták aktivizálása:

Az archetípussal való minden kapcsolat, legyen az megélt vagy pusztán szóbeli, "megérint", vagyis hat, mert erősebb hangot vált ki bennünk, mint a magunké. Aki az ősképekkel beszél, ezer hangon szól, megragad és ural, s amit megnevez, egyúttal felemeli az egyszeri és múlandó világból az örökkön létező szférájába, a személyes sorsot az emberiség sorsává magasztalja, s ezzel bennünk is eloldja azokat a segítő erőket, amelyek mindig lehetővé tették az emberiség számára, hogy a csapásokból megmeneküljön, és a leghosszabb éjszakából is felébredjen.

forrás: (Jung 2003:79)


Camenae

Római forrásistenségek, akiknek jóstehetségük van, a gyermekek születését felügyelik.
A régi római hitvilágban nagy tiszteletnek örvendtek. Macrobius etruszk eredetűnek mondja őket. Servius szerint "a múzsák azért kapták ezt a carmen szóból eredő nevet, mert a régiek dicsőségét éneklik meg, vagy azért, mert a lélek tisztasága felett őrködnek." (Belfiore 2008:136)

A Múzsáknak két csoportját különböztethetjük meg: az Orpheuszhoz és Dionüszoszhoz köthető piériai, thrák Múzsák csapatát, és a boiótiai Múzsákat, akiknek Apollón a vezetőjük.
A rómaiak a Múzsákat a Camenákkal azonosították. (Belfiore 2008:436)


A háziméh szaporodása és életmódja

A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. A családon belül méhanya rakja a peték túlnyomó többségét. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. [...]

Az anya naponta akár 1500 petét rakhat. A petéből 3 nap múlva kel ki a lárva. A lárva kb. egy hét múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból.

Táplálékuk nektár és pollen. Az anya néhány évig (maximum 7-8), a here 4-5 hétig, a dolgozó kb. 8 hétig él.

forrás: (Wikipedia 2010)


méh (szimbólum)

Többek között mézből készül az istenek eledele, az ambrózia és mivel a szónokok nyelvéből méz csepeg, az "Athén méhe" címmel tisztelték meg az ékesszólási versenyek győzteseit. [...] Viszont a méhcsípés nagyon fáj. A görögök Erósz nyilainak sebéhez hasonlították, ahogy azt A méhlopó szerelem kedves anakreóni költeményében olvashatjuk. (Gardin 2009:384)


méhkas (szimbólum)

A méz, a napsugár fényében ragyogó édes, cukros kincs úgy gyűlik a lépben, akár a megszentelt tudás. Ez a bűvös átváltozás a szervezett munka eredménye, ezért testesíti meg a méhkas a természet törvényei által szentesített társadalmi rendet. [...] Az egyháztörténetben a méhkas azokra a rendházakra utal, ahol szigorúan szabályozott életet élő emberek dolgoznak fáradhatatlanul. (Gardin 2009:385)


Meónia

[Meónia] Lüdia régi neve.
Ilión fellegvárának ostroma idején a meóniaiak a trójaiakhoz csatlakoztak a görögökkel szemben. (Belfiore 2008:416)


méz (szimbólum)

[A méz az a] cukros anyag, amelyet a méhek állítanak elő a virágok nektárjából, az édességet, a (nemi) gyönyört és a gazdagságot idézi fel. Jelképrendszere hasonlít a tejére.
Az Ótestamentumban Isten úgy beszél Mózesnek az ígéret földjéről: "...egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba..." (Kiv 3,8). A méz, az istenek italának, a mézsörnek a legfontosabb hozzávalója, a tejhez hasonlóan a gyermekség világába tartozik. Zeusznak Amaltheia kecske teje és a méz volt az első eledele. (Gardin 2009:393)

Hogy egy ökoszisztéma mennyire egészséges, azt a méheiről lehet megállapítani, amelyek begyűjtik a természet finomságait, és folyékony arannyá változtatják az ember táplálására. A méz ősidők óta az egészséget és az életet szimbolizálja. (Gardin 2009:393)

A méz jelképrendszere felöleli a tudást és a bölcsességet: Püthagoraszról mesélik, hogy egész életében semmi mást nem evett, csak mézet. (Gardin 2009:393)

A régi zsidók néhány csepp mézet pöttyintettek gyerekük első könyvére, hogy könnyű és élvezetes legyen számára a tanulás. A méz jelképezi az isteni igét, az Úr "szavai édesebbek a méznél" (Zsolt 19,11). A szerelem mézét zengi az Énekek éneke: "Ajkadról, jegyesem, tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz." (Én 4,11) (Gardin 2009:393)


"tejjel-mézel folyó ország"

Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát [...] ismerem szenvedését. / Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. [...]"

forrás: (Kiv 3.7-8)


mézsör (szimbólum)

[A mézsör] az istenek vízből és mézből erjesztett itala, az ismeret, a tudás és a bölcsesség jelképe.
A skandináv mitológiában a méhsör tudóvá és halhatatlanná teszi azt, aki issza. A görög mitológia szerint a mézsörnek köszönhető a költészet feltalálása. Úgy ezen a világon, mint a túlvilágon csak a választottak és a beavatottak meg az olümposzi istenek ihatják. [...] A "mézeshetek" kifejezés, amelynek eredete Babilonig nyúlik vissza, arra a hagyományra utal, hogy a házasságkötéseket mézsör ivásával ünnepelték. (Gardin 2009:395)


irodalomjegyzék:

Belfiore, Jean-Claude (2008): A görög és római mitológia lexikona. Budapest: Saxum K.

Borges, Jorge Luis (2002): A költői mesterség. Budapest: Európa K. (Mérleg)

Eco, Umberto (2007): Művészet és szépség a középkori esztétikában. Budapest: Európa K. (Mérleg)

Gardin, N. et al. (2009): Szimbólumok lexikona. Budapest: Saxum K.

Háziméh. In: Wikipedia.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Háziméh, 2010-05-24)

Innisfree. In: Wikipedia.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Innisfree, 2010-05-23)

Jung, C.G. (2003): A szellem jelensége a művészetben és a tudományban. Budapest: Scholar K.

Király István (1982): Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete az első világháború éveiben. I. kötet. Budapest: Szépirodalmi K.

Komlós Aladár (szerk.): A szimbolizmus. Budapest: Gondolat K. 1965.

Pál József (2009): Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban. Budapest: Akadémiai K.

Pál József; Újvári Edit (szerk.) (2001): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest: Balassi K.
(http://www.bkiado.hu/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm, 2009-11-28)


forrásjegyzék:

Baudelaire - Verlaine - Rimbaud: A romlás virágai (antológia).
(http://mek.oszk.hu/00400/00477/00477.htm, 2010-08-26)

Biblia. Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás. Budapest: Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1982.
In: Biblia CD-ROM 5.0. Kilenc bibliafordítás teljes szövegű Folio Views adatbázisa. Budapest: Arcanum DataBases Kft., 1997.

Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. Prózai művek.
(http://mek.niif.hu/06300/06302/html/csokonai2.htm, 2010-05-23)

Dickinson, Emily (2003): The Collected Poems of Emily Dickinson. New York: Barnes & Noble Books.

Herzog, Arthur (1987): Rajzás. (ford. Békés András). Budapest: Könyvértékesítő Vállalat - MAECENAS K.

Kipling, Rudyard (1954): A Dzsungel könyve. (ford. Benedek Marcell). Budapest: Ifjúsági K.

Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei. In: Magyar Elektronikus Könyvtár
(http://mek.oszk.hu/00700/00753, 2010-08-18)

Mészöly Dezső (1988): Új magyar Shakespeare. Budapest: Magvető K.

Petőfi Sándor (1955): Petőfi Sándor összes költeményei. Budapest: Szépirodalmi K. 1955, 1974.
(http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/petofi/osszes/html/, 2010-08-25)

Radnóti Miklós (1976): Radnóti Miklós művei. Budapest: Szépirodalmi K.

Shakespeare, William (1980): Ahogy tetszik. (ford. Szabó Lőrinc). Budapest: Európa K.

Shakespeare, William (1981): A vihar. (ford. Babits Mihály). Budapest: Európa K.

Shakespeare, William (2000): Hamlet Prince of Denmark. Hamlet, dán királyfi. (ford. Arany János). Budapest: Corvina K. (Kétnyelvű olvasmányok)

Szabó Lőrinc válogatott versei. In: Magyar Elektronikus Könyvtár
(http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/szabol/, 2010-08-20)

Szabó Lőrinc; Vajda Miklós (szerk.): Angol költők antológiája. Budapest: Móra K. 1960. (A világirodalom gyöngyszemei)

Yeats, William Butler (1960): Versek. Budapest: Európa K.

Yeats, William Butler (1999): Innisfree tavi szigetén. (ford. Erdődi Gábor). In: Pannon Tükör 4 (1999 szeptember-október) 5, 33.
(http://www.pannontukor.hu/PDF/1999/1999_05.pdf, 2010-05-23)

Verstár CD-ROM. A magyar líra klasszikusai. Budapest: Arcanum Databases, 1997.

Wikindézet. Halál.
(http://hu.wikiquote.org/wiki/Halál, 2010-08-20)

Wikindézet. Színház.
(http://hu.wikiquote.org/wiki/Színház, 2010-08-20)


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2010