HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kovásznai Sándor – Ráday Gedeonhoz
Marosvásárhely, 1790. május 2.

Méltóságos Liber Baro Ur,
Nagy jó Uram és Fautorom!
Ennek előtte mint-egy két héttel adá-által nékem T. Zilahi Uram a’ Murányi Vénust igen szépen le-irva és bé-kötve, melyet Imre Uramtól külött le Nagyságod; a’mely, a’milyen szépen van le-irva, reméllem hogy szintén ollyan accurate-is lészen ki-irva a’ Kassai 1664-béli Editióból. Ha én valamire mehetek a’ Gyöngyösi Verseinek világositásában, azt nagy részént Nagyságodnak tulajdonitom nagy háládatossággal és alázatos köszönettel. Mert engemet senki annyival nem segitett ebben a’ munkámban, pedig sokakhoz folyamodtam. Oh mely sokat külömböz ez a’ Kassai Editió az én Budai romlott editiómtól. Alig vártam hogy a’ Nagyságod gratiájából meg-láthassam a’ régi editiót, mert sok helyeken ugy el van romolva a’ Budai, hogy épen nem mértem vólna hozzá fogni, ha ez a’ Kassai le-irása kezemhez nem jött vólna. Ugyan tsak, fel-keresem még a’ Kolozsvári Editiót-is, ha valahól meg kaphatnám; jóllehet eddig-is eleget tudakoztam, de sohol nyomába nem akadhattam. Nem-is láttam és a’ Murányi Vénusnak sohol, régi editióját, ugy el-fogyott itt nálunk, a’mi Nemzetünknek nagy gondviseletlensége miatt. Régtől fogva vólt nekem egy nagy scrupulusom a’ Murányi Venusban, az eleitől nem meszsze, épen a’ 16dik strófában, alig vártam hogy azt meg nézhessem ebben a’ Kassai editióban, de ott-is látom tsak ugy van, mint a’ Budaiban. Ott ezt irja Gyöngyösi: Midőn az esztendő Ezer számon menne’, S ahoz hat száz után negyven-hatot tenne ’s a’t. És igy azt mondja hogy I. Rákoci Györgynek III. Ferdinand Tsászár ellen való hadakozása kezdetett 1646-ban; már pedig a’ nem ugy van. Mert minden Historicusok egy szájjal teszik azt 1644-dik esztendőre. Azért Gyöngyösi-is nem negyven hatot, hanem negyven-négyet irt kétség kivüll. Meg-vallom, hogy még eddig nem tudtam ki-menekedni ezen kétségből; annyival-is inkább hogy a’ régi editiókban-is igy van mint a’ Budaiban. Nagy szeget ütött ez a’ fejemben. Mert addig tsak reméllettem hogy talám a’ Budai nyomtatásban esett ez a’ hiba, Gyöngyösi pedig nem ugy irta. De már ettől a’ reménségtől-is meg-fosztatván. A’ Phoenixnek vagy Kemény Jánosról való verseinek recensiójában már el-mentem az Harmadik Könyvnek Harmadik Részéig, ugy hogy már tsak négy rész vólna hátra. De minthogy az egészsz Gyöngyösi munkáiban nintsen ollyan nehéz értelmü egy hely-is, mint ez az harmadik Könyvnek harmadik része; sokatskáig fog az engem tartoztatni, a’ sok Török szók és készületek miatt. Egyébképen-is nagy kétségem vagyon tsak az-aránt-is, hogy valjon mikor Gyöngyösi ollyan szőr szál hasogatva le-irja ebben a’ részben a’ Török Basának eredetit, lovait, a’ lovaknak nemzetségeit ’s a’ t. ugy hogy ha maga Gyöngyösi nálok lakott-vólna sem tudhatott-vólna többet az illyen dolgokról; valjon mondom azokat, a’ Török hadaknak rendiről, meneteliről, formájáról, honnan tudhatta Gyöngyösi ollyan accurate? Valjon inkább nem poësisi kőltemény-é mind ez, leg-alább nagyobb része, mint a’ Kemény vadaszatja az első Könyvben, és a’ Charicliának negyedik Részében elő adott pompa, Theogenesnek és Charicliának öltözeti, ’s a’ t. Mellyek nintsenek Heliodorusban? Meg-vallom hogy sok gondolkozást okoz nekem ez a’ kérdés. Mert egészszen Fictiónak nem lehet tartani, mint p. o. mikor a’ négy Eszterházinak el-veszését le-irja, ez igaz historia. Neveli a’ kételkedésemet az-is, hogy tsak a’ Budához gyült Törököknek meneteleket irja le, nem pedig az Ali Basához Nandor Fejér várra menő hadakot. Az honnét ugy lehetne gondolkodni, hogy valóságos historia vólna ez nem fictio. A’ Murányi Vénusban nem fognak ennyi nehézségim lenni, jóllehet tudom hogy abban-is találkoznak némely dolgok, mellyeket nem értek, mint p. o. a’ mely hajából font peretzet Szétsi Mária mikor Veselényihez beszélleni le-ment és osztán tőle el-butsuzott, neki adott; soha nem tudhattam mitsoda peretz légyen ez? Ugy a’ fel-tekert puskának-is módját ’s több affélét. Elég az, hogy ha engem Isten éltet, én minden tehetségemet arra forditom, hogy Nemzetünk’ nyelvén irt ily drága munkának világositásra valamit tsinálhassak. Viszek-is véghez ebben valamit, ha élek, ámbár sok maradjon-is el, a’mely tudosabb embert kiván nálamnál. Még meg-jő Gyöngyösinek a’ betsületi. Még a’ Németes verset meg-fogják a’ Magyarok unni mint a Kuputot, leg-lább itt nálunk meg-unták. Én pedig alázatossággal köszönöm Nagyságodnak Méltóságos Liber Baró Ur, azt-is hogy a’ Museumnak-is ezen részét-is méltóztatott nekem-is Nagyságod meg-küldeni. De mindenek felett Gyöngyösi Murányi Vénussának oly szépen való le-iratását és el-küldését, nem-is tudom mi módonn köszönhessem-meg Nagyságodnak. Mert én sohol sem kaphattam jó Editióját annak a’ Drága munkának. Mert én ugy tartom hogy kedvesebb munkája nints Gyöngyösinek a’ Murányi Vénusnál, jóllehet a’ versek végén lévő ryythmusok nem olyan egyezők abban, mint más munkáiban. De az Inventio ’s Elocutio oly kedves és tudós benne, hogy az én itéletem szerént akár hol számot tenne. Lehet rajta tsudákozni hogy Pápista ember lévén, ugy tudta irását mérsekelni, hogy semmi ollyast a’ Protestánsok ellen nem szóllott, a’mely nagy tsuda, kivál abban az időben élt emberben, a’mikor a’ Magyar Országi Clerus oly igen dühösködött az Evangelicusok-ellen. Én pedig utóljára Nagyságodnak Méltóságos Baró Ur minden jókat igaz szivemből kivánván, és magamat továbbra-is a’ Nagyságod gratiájában alázatoson ajánlván, vagyok

Nagyságodnak
Maros-Vásárhelyt 1790. esztendőben
2. Maji
alázatos szolgája
Kovásznai Sándor
Mk.