HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

A Ráday-család levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szemere László – Szentpéteri Katalinnak
Detk, 1762. január 12.
Kiváltképen való nNgy Jó Aszszonyomnak
az Aszszonynak!
Ajánlom engedelmességgel való alázatos szolgálatomat. Minthogy Peléjtérűl a vajjal idejéb[en] nem erkezték, hogy a Borokkal el kűldhettém vólna, magam alkalmatosságán kivántam el kűldeni hogy az Aszszonynak rővidesége ne lenné miattam. Mi ollyan szándekkal vóltunk hogy*
utána kihúzva: „hogy”
e heten az Aszszony parancsolattya szerint fel indulhassunk az Aszszony udvarlására, de Atyám Uram igen nehez beteg lévén, ugy hogy eletehezis kevés remenség lehet, azon szandekunkat kéves ideig kivánnyuk halasztani, tartván kővetkezhető kárunknak, meg egy kevés ideig el fogjuk várni betegsegének ki menetelit, és ha fogjuk, látni nyavalyájábúl való kőnnyebbűlését mingyárt el indúllúnk, engedje az Ur Isten szerencses oráb[an] talahassuk az Aszszonyt. Azon Boglarkak[na]k és medálynak az arat ha sűrgetnék installyuk alazatossan az Aszszonyt meltoztassek meg fizetni fel menetelűnkel kőszőnettel meg térittyűk az Aszszonynak. A Győngy iránt nem biztatom a Leanyomat, mert a Boraimra meg sem akadott arosom, ha fel indúlhatásunkig érkezne kupeczem asztis meg vennem, de’ a bizonytalan, mert itten semmi kupetz nem jár, az utnak rosz volta miatt. Tatarka daratis kűldők az Aszszony Parancsolattyához kipest két jó vekanyit pecset alatt. panaszkepen jelenthetem az Aszszonynak hogy Csérepi az eletet azon okon kivannya vesztegetni akaratom ’s parancsolatom ellen, hogy ő ugy mond fizetetlen, és akarkie legyén az elét, ’s akarki micsoda parancsolátott ad néki asztat ferre teszi s a maga fizeteset ki arullya, bar csak mar aran adná, de’ a Gabona[na]k 12. ’s tizenhárom poltrán predallya vekaját, meg pedig nem a reginek hanem nagyobb reszint az ujnak, bar csak az Ur meltoztatna valami rendelest tenni a tőlle valo szamadas iránt, en ugyan meg irtam néki hogy az elet vesztegetésérűl le tégyen mert el adasara semmi commissioja nincs, varja fizeteset szamadasa után, meg fogja talalni. Azon Jobbagyok mondjak kikk ide a Vajat hoztak hogy éleitűl fogva minden felé tavaszt a szerőrűl tetéz vekaval vette bé, ’s abbul akar el adott ’s akar az Urak számára meretett mindenkor le csapva merette, kőzelebb most két kőből Tatarkat mert azon Jobbagyokra hogy abbúl egy kőből kasat keszittsenek tetez vekaval, a minthogy a szerint megis keszitettek, ide pedig a vekat le csapva kűldőtt egy*
utána kihúzva: „veka”
kőblőt, csak ebbűlis mondják a Jobbagyok keves hijján egy vekat hagyott meg, és igy egy felebűl ket felé képen kiván magának kaparítani, egyszer a Tatarka ki meresen aszt a szerőrűl tetez vekaval vévén be, és nékik csapva advan, mászszor őtőllők a kesz darat tetez vekaval vévén be és ide’ le csapva kűldvén, nem tudom instructioja ollyan vólte’, eleitűl fogva hogy a szerint meressen, de’ hanem jól kivánt maganak patrocinalni, mas dolgokis fogják elől adni magokat mellyek eő k[e]g[ye]lmenek meltan difficultasb[an] tetetődhetnek. Felesegem*
a szó első betűje erős átírással javítva
az Aszszonyt velem eggyűtt az Urat és Kedves Ötsém Uramatis alazatossan revereállya en pedig az Aszszony erdemem felett tapasztalt Atyafisagos Uri Grátiájáb[an] továbbis alazatossan ajanlott maradok.
Detken 12a Januar[ii] 1762.
Kiváltképen való Nagy Jó Aszszonyomnak
az Aszszonynak
alazatos engedelmessegű hiv
szolgaja
Szemere Laszló m[anu] p[ropria]


Boríték: Tekintetes és Nemzetes Szentpéteri Kata*
a szó első betűje erős átírással javítva
Aszszonynak*
utána egy elrontott szókezdet kihúzva
nékem kivált képen való Nagy Jó Aszszonyomnak az Aszszonynak alazatossan ajánlom
Ludany


[Utóirat a boríték hátoldalán:] Egy keves szaraz repávalis kivan Felesegem az Aszszonynak kedveskedni, tőbbet kűldőt vólna de a nagy szarazsag miat a se termet ugy mint maszszor.