Amaz engedetlen Emberek’ Atyjától,
’S első el-esése’ miképpen vólttáról,
Mint evett veszttére a’ meg-tíltott fáról,
És a’
főldnek
* fóldnek Sajtóhiba, em.
minden nyomorúságáról,
Mellyek a’ halállal ’s az Eden’ kerttének
El-veszttével egygyütt a’ főldre
*
fóldre Sajtóhiba, em.
jövének
Míg egy nagy Férjfiú, a’ mik el-veszének
Újra meg-nem-szerzé a’ maga’ népének
’S részesivé tevé a’ boldog Hazának; – –
Ezekről szólj, ’s ezt tedd éneked’ czéljának
Músa! kinél hajdan Hórebnek ’s Sínának
Titkosabb teteji kedvesek valának
Hol szent gerjedelmet gyújtál a’ Pásztorba
Ki az el-választott magnak nyilván sorba
Ki-beszéllé, mint lett Menny ’s főld kezdetkorba’
Abból, a’ mi Holmi vólt egy zűrzavarba’.
Vagy ha tán kedvesebb helyeid vólnának
Sion, ’s a’ Siloéh tiszta patakjának
Tályja, melly az Isten Oraculumának
Szomszédjában talált tért le-folyásának.
Innen kérek hangom’ ékesítésére
Segedelmet nyelvem’ bátor énekjére,
’S annak az Aoni hegyek’ tetejére
Szokatlan szárnyakon vágyó repűlttére;
És azon Felséges dolgoknak próbára
Szentséges nyomai’ ki-nyomozására,
Mellyeket soha sem vett senki pennára
Sem folyó, sem kötött beszéd’ formájára.
’s a’ t.