Músám! köszönettel adós vagy egy Papnak
Ő az Ó; te-meg ez új Karátson Napnak
Mondj áldást – Pennádnak reggeli vonását
Arra szánd: hogy ez új nap’ fel-virradását.
Annak barátságánn kezdjed idvezelni,
Ki nem rég’ Ádámmal akart innepelni. –
Képzéseid hasznos munkát rendelének
Már a’ múlt éjtszaka a’ magad’ Lelkének:
Dítséretet mondtál víg ének formában
Az egek’ Urának hajnal hasadtában:
Tóldjad énekedet ez új nap-kezdettel
A’ Felebaráti kőltsön-szeretettel. –
Isten’ embere ez – kívánj hát jót ennek,
Mikor új esztendőt szentelsz az Istennek. –
Barátom! régebben tart a’ főld Tégedet,
Az Örökké-való több időt engedett
Mint nékem.
* A hiányzó mondatvégi írásjelet pótoltuk.
– Oh áldjuk ketten e’ Felséget,
A’ ki úgy rendelte a’ kezdetet ’s véget;
Hogy új nap érkezzen a’ múltnak nyomába,
Egy-más után éljünk és haljunk sorjába’ –
Illik e’ Felségnek tőled tiszteltetni,
Kinek régen tetszik már Téged’ éltetni;
’S illik ezt áldanom nékem-is Ifjabbnak
Hogy jó Barátomnak, nálam bóldogabbnak
Példáján jámborúl élni tanúlhatok,
’S ha jól élek, én-is, mint ő, jót várhatok. –
Ha én elébb érek életem’ végére,
Jövel hív Barátom! állj sírom’ szélére:
’S mondjad ezt az engem’ temető kezeknek:
Jó ágyat vessetek ez hűlt tetemeknek;
Méltó: hogy e’ hóltnak jól nyúgodjon teste,
A’ ki velem egygyütt Ó esztendő este
Az újjnak hajnalát ezzel idvezelte,
Hogy azt a’ végetlen Istennek szentelte. –
Engedj Bóldog Isten! többeket-is érnünk,
Hogy Téged’ e’ testben lehessen dítsérnünk. –