HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

XXIX.
Füge-mutatás még 1783ban.

BELE borúlt Venus maga’ dárdájába,
Nem kapa fel-jegyzett öt-száz foríntjába;
Nem tőlt-meg a’ verem, sem a’ meddő Bába,
Sok rossz fel-tétele így dűle dugába.
A’ vajodó nagy hegy, mellynek hasa mellett
Sokan lesekedtek, egy egeret ellett; –
Azt vélte, hogy vége nyögésinek e’ lett;
Ezt sem kaphatta-meg, mert másnak is kellett.
Ki-tűn az igazság sok hamis között is,
Nem gyúlt-meg a’ nyers fa noha gőzölgött is,
Fel-kőlt, noha botlott és meg-ütközött is,
Az okos, sok őtet kergetők között is.
Nem fáj már, noha most foly leg-jobban vére
Sebemnek, ’s eshetne szívem’ nehezére,
Hogy így fogy sok véres veréjtékem bére;
De mi haszna? – dolgom ezzel ment végére,
Szerentse-e tehát? vagy szerentsetlenség?
Rossz, mivel van benne egy kis kedvetlenség,
Szerentse mert ezzel mind az az ellenség
El-ment a’ nyakamról, mind a’ betstelenség.