Íratott Budán 22- Sept. 1790. és Németre is által tétetvén, mindenik ki-nyomtattatott.
HÁT igaz-e hogy kár, ’s gyanúra érdemes?
Ha Excellentziás a’ leg-első Nemes.
Hogy az egyenlőség’ mérték serpenyőji
Hibáznak, ha a’ köz Társaság’ elsőji
A’ többi tagoknál nagyobb ranggal bírnak
’S Nemes tzimerjekre több tzirádát írnak.
Hogy mennél közelebb van a’ test a’ testhez
Annál jobban vonúl a’ vas a’ Magneshez? –
Nem mindég – többnyire tsorbák és hibások
Az illy közönséges meg-határozások.
Tud a’ jó szív egyűtt nagy nevet viselni,
’S hivatalának is híven meg-felelni.
Tud hív Nemes lenni kétszeres mértékben
A’ Nemesi Karnál fellyebb emelt székben.
Tudja betses vólttát Nemesi sorssának,
Melly maga talp-köve Nagyságos rangjának:
Tsak vas az, és atzél mellyet a’ Magnes szív,
De aranynál drágább a’ hív Hazafi szív.
Mellyel sem az erő sem a’ rozsda nem bír,
’S mellyet nem változtat sem jó sem gonosz hír.
Sok Nagyjaink vóltak festve feketével
Mikor az Egekből nyújtott reményjével
Győzedelmi pompát kezdett énekelni
Hazánk ’s a’ járomból fejét fel-emelni,
De az illy el-fajúlt Testvérek’ számába
Ollyakat is raktunk szívünk’ bánatjába’
Kiknek mentségére tsak a’ késedelem,
’S a’ koczka-fordúlás lehetett védelem.
’S ím mikor bomlanak Hazánknak reményi,
Akkor mutatja-meg hűségét Ürményi.
Ezt sok, Jósef’ egyik kezének tartotta,
Most pedig ím egész Bétsnek meg-mutatta,
Hogy bátor feje ő a’ Nemesi Karnak,
’S ki-fejtheti a’ mit amott rosszúl varnak
Hogy nem szín-mutató ’s kegyelem' kereső
Nem magánost, hanem tsak köz jót keres ő.
Élj soká Hazánknak leg-első Nemesse!
Élj, ’s úgy élj, hogy Hazánk tovább is hihesse,
Hogy tudod Te mivel tartozol Hazádnak,
’S nem mindég szó, hanem szív felel a’ vádnak.