MINDEN érzékeny Hazafi áraszsza-meg könyveit
És azokkal kénszeríttse Ősseinek lelkeit,
Hogy a’ hajdan nyelve mettzett tiszta szűz’ példájára
Édes Hazánk fülemüle formát vegyen magára,
Tőltse bánatos fülünket siralmas hangzatokkal
’S a’ gyilkos Thereusokat szidalmazza azokal,
Én pedig meg-simogatván füleműlém tollait
Több átkokkal sokszorozzam átkozódó hangjait.
Oh bátran – édes Anyámnak le-borúlván ölébe
Nyilván szóllnék, és magyarúl, sok Hazafi’ szemébe;
El-merném előttök szórni a’ menydörgő átkokat
Magyarúl; mert Magyaraim nem értenék azokat.
Nem értenék – vagy, leg alább – oh! – nem értenék mások,
Hanem a’ kik a’ panaszban velem eggyütt munkások.