EL hát még a’ Vitéz Hertzeg! ha él – hála Istennek!
Bétsből jött a’ hír, hogy meg-hólt, ’s most Bétsből mást izennek.
A’ reménység örömest hisz, mihelyt a’ hír lebeg, és
Könnyen tűnik az el-vesztett jóért való rettegés,
Vajha ez Ifjú Bajnoknak hólt híre hamis vólna,
Vajha a’ Tudós Eskulap’ olly híven orvosolna:
Hogy ezen Hertzegi Háznak reményét viszsza adná,
’S Márs még egyszer ezt a’ Vitézt táborába fogadná.
Légy hát most egyszer mély álom! tsupa álom, ’s nem Halál,
Ki a’ régi Poétáknál Halál’ testvérje valál.
Melly vígan ismeri Múzsám magát meg-tsalatottnak,
Mikor bús siratója vólt ez Hertzegi Halottnak,
Kedvezzetek az érdemnek Ditsősség! ’s boldog Egek!
Szűnjetek fellyebb emelni e’ fényt fényes fellegek!
Engedjétek-meg Hazánknak, hadd ditsekedjen vele
Hogy él, a’ kinek már gyászos Oszlopot is emele.
6-dik Jan. 1790.