MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás


A’ SZALA-VÁRMEGYEI NEMES KORONA ÖRZÖ SEREGNEK FÜREDRÜL 29-dik MAJUSBAN HAJNALBAN LETT KI-INDÚLÁSAKOR.

LÓra Magyar! Trombita zeng – hangzik a’ tárogató –
Nagy kints vár, – Márs a vezetö, – Hajnal az út-mutató.
Nagy kints vár – arany záloga Ösi Szabadságodnak
Márs vezet; a ki eröt-is szokott adni karodnak.
Tárgyad felé a’ víg útat a’ szép hajnal*
kajnal Sajtóhiba, em.
mutatja,
Most hasad, ’s nap-kőltte felöl szárnyait tsattogattja
Országunk’ teteje felé tsalogat mosolyogva,
Hol zászlódat sok Nemzeti zászlók várják lobogva.
A’ tele Hóld a’ Hajnalnak áll által ellenébe
Söt már le-tsúsz a’ hegy mellett a’ Tethis’ tengerébe.
’S jelenti, hogy noha fényes és erős szarvú vala,
El-tünik, mihelyt fel-tetszik Szabadságod’*
Sabadságod Sajtóhiba, em.
hajnala.
Pirosodj gyönyörü Hajnal, ’s ragyogó fényed maga
Legyen nemes Vitézinknek, legyen vezér tsillaga,
A’ Te édes reménységed, a’ Te fényed vezesse,
Oda, a’ hol már készen vár Országunk’ sok Nemesse. –
Hajtsátok-le fejeteket Füred’ kies hegyei!
Alatsonyodjatok bérczes Balaton’ vidékei!
Emelkedjetek, forrással bövös vőlgy-menedékek,
Hadd süssön kebeletekbe a’ hajnal: engedjétek.
Botsássátok ki a’ Nemes sereget belöletek,
Söt vídám lovagjainak jó útat készíttsetek.
Hadd kövessék sijetessék örvendetes útjokat,
Hadd nézhessék, ölelhessék hamar édes Anyjokat.
Hadd köszöntsék ama’ magas Palotát nem sokára,
Mellyet Mátyásunk épített szomszédi’ tsudájára.
Hadd lássák öröm könyvek közt, mi van? és kik vannak ott,
Hol ez elött egy Századdal Pogány ellenség lakott.
Söt a’ hol tsak nem régenn-is a’ Magyart sem esmérték,
Miólta a’ Márs’ fijait fegyver nélkül meg-verték.
’S a’ szép Szüz’ ölébe költvén a’ Jupiter madara,
Nem tudta a’ Mátyás’ nyelvét a’ Hunyadi’ udvara.
Képzem mitsoda örömmel fogadja Buda Vára,
Az annyiszor kint bujdosot koronánk’ óltalmára,
Midön látja, hogy ez-után nem a’ porban tsúszkálva,
Nem alatsony-lelküképpen két-felé sántikálva,
’S nem ollyan örzi, a’ kire a’ gög vagy félsz rá-ért,
Ez szentség’ kúltsát el-adni kész az Ország’ kúltsáért.
Hanem, minden eröltetést, és terhet el-szenvedve,
’S még-is az alatsonyságból hegyekre emelkedve;
Éjjel-is látó Bagoly ként be néz Buda várába,
’S mind két lábát jól meg-vetve kardot tart a’ szájába’.
Siessetek hát! menyjetek édes Anyám’ Fijai!
Márs vezet; ott várnak a’ Márs’ tábori magzatai.
Kik már tudják; – meg-tanúlták: mit zálogol e’ szent kints?
Érzik, mi szokott tőrténni ott, a’ hol egygyesség nints.
Azok örzik jó Anyánkat, édes Magyar Hazánkat,
Mi, a ’ szövetség’ zálogát Nemzeti koronánkat.
Képzem: ha el-érkezhettek a’ Buda Vár’ hegyére,
Mint megy ismét a’ két testvér, egymás’ ölelésére,
Kik nem rég szívek el-telve Nemes örvendezéssel,
Vitéz módra köszöntötték egy-mást, kard-billentéssel.
Midön a’ Gréven fijait Keszthelyre sijettette
FESTETITS GYÖRGY, – ’s e’ zászló-alyt JÁNOS Őttse vezette.
És ékes magyar beszéddel mind ketten meg-mutatták,
Hogy Isteni tsuda-képpen már az egek meg-adták,
Hogy nem lakatúl van vetve a’ hadi nép reátok,
Hanem a’ Magyar Nemes Rend, ’s a’ Katona, Barátok.
Derüly kies Hajnal! derüly! fényesíttsed az eget.
Vezesd ditső fényed felé ezen Nemes sereget.
Ereszd-meg Vitéz! ereszd-meg, lobogóra zászlódat,
Fújd-meg; most nem vélik roszra; fújd-meg tárogatódat.
Buda ditső Vára felé sijettesd Paripádat,
Nézd-meg a’ szám-kivetésből haza jött Koronádat.
’S örizd – de térj-ki egyenes útadból Weszprém felé,
Ottan találsz egy szent helyet, nézd-meg azt-is, meny belé,
A’ hová a’ Magasságból tsattogó menydörgések
A’ sokszori unszolások ’s rémító ijesztések
Bé nem hatottak; ’s örzöi úgy álltak őrízetet,
Hogy ki nem adták azt; a’ mit a’ Haza nálok le-tett.
Meny, meny Nemes Vitéz Sereg! útazz Isten hírével;
Mig kezet fogsz nem sokára más Megyék’ Seregével.
’S meg-tanúlod, egy nagyobb, ’s még nem látott Társaságban,
Mitsoda? ’s még mi lehetne a’ Magyar, az Országban.

Írta Nemes Horváth Ádám.