Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

HASZNOT lehetne-e belőle tőbbet várni, mint kárt? ha az Asszonyok a’ Polgári közönséges Gyölekezetekbe be-botsáttatnának, ’s az Országos Tanátskozásokban is jelen lehetnének; nagyon gondos Kérdés: ’s Magyar Ország’ eddig vólt igazgatása’ módjához-képpest sokkal nehezebb reá meg felelni, mint arra: hogy a’ szép Nemnek kedvellését némü-némü imádásra, a’ nekik való kedvezést, elsöségre, ’s azt a’ Társhoz és Nemes Teremtéshez illö Szabadságot, mellyet ök sok szép tulajdonságaikkal méltán érdemelhetnek, határozatlan hatalomra változtatni, vagy válni engedni, egy szabad Nemzetnek Ditsősség-e vagy gyalázat? – Gondos kérdes mondom: és külömböztetés nélkül nem is lehet reá felelni: lehet azomban úgy, hogy a’ Férjfiak’ elsőségéböl is semmit el-nem-von a’ felelet, ’s az Asszonyokat is némü-némü érzékeny őrömre gerjesztheti a’ Javallás.

Olvashatni mind a’ régibb, mind az újabb Irásokban ollyan példákat az Aszszonyok közőtt, mellyek erösségül szolgálhatnak, hogy nem tsupa szép nem az ö nevek, ’s nem tsak gyönyörüségre teremtettek, hanem ollyan Derékségeik vagynak, a’ mellyek, minden Nemre való tekintet^* nélkül nagy Embert illetnek. Miólta a’ Világ, a’ maga’ természeti állapotjából^* ki vetkezett, ’s annak leg-Nemesebb lakosi Törvényes^* Társaságban kezdettek élni: semmi sem tesz egy egy Embert nevezetesebbé, mint a’ Tudomány, és a’ Hadi Virtus, értvén ezt mindeniket a’ leg-szélessebb értelemben; a’ Tudomány által nevelkednek a’ szép mesterségek, az segíti az elmét a’ Találmányokra, egy szóval a’ tartja a’ Lelket a’ Társaságban, ’s az külömböztete az Embert a’ Barmoktól: a’ Hadi virtus pedig (ámbár azt a’ kéntelenség tette derékségge) a’ Fejedelmek’ és Országok’ perosztója, ’s nem tsak tsupa eröt foglal magában, hanem a’ szívnek és elmének sok meg-betsülhetetlen különösségeit. Mindenikben meg-mutatta már a’ Világnak az Asszonyi Nem, hogy ö is felségesen van alkotva a’ Teremtötöl. Voltak ö közöttök is Hadra termett Penthesileák, Dark Joannák, otthon bölts, kivül Vitéz Deonok, ha szinte Róma rontó Juliusok, ’s világ-gyözö Sándorok nem vóltak-is. Voltak szerentsésen Uralkodó Ersébetek, Maria Theresiak, Katalinok, ha szinte Országot állitó ’s emelö Fridrikek, Henrikek, Mátyások, ’s Filepek nem vóltak is.^* Voltak ’s vagynak az Igazgatásban bölts Sorel Agnesek Medicea Katalinok és Mariák Pármai Isabellák (ki vajha tovább élt vólna, mint az Ura) ha szinte Peterek Riseliök, Mazarinok nem vóltak is. Voltak ’s vagynak a’ különös Tudományokra nézve is nagy hírt nevet érdemlett Surmann Anna Mariak, Daniel Polikszénák, ámbár a’ Leibnicz’ éles elméjével ’s Neuton’ mélységes eszével nem bírtak is. Magok a’ Ferjfiak nagy tag-könyvekben jegyzik-fel a’ Tudós Asszonyok’ neveiket ’s tisztelik emlékezeteket. A’ Francziák hat százra számlálják a’ magok’ Nemzete’ szépei közül a’ Tanúlttabbakat, szint úgy mint a’ tsillag-visgálók az üstökös tsillagokat, mellyek annyival drágábbak, hogy ritkábbak. Mi lehet az oka? ’s mi híjja van Természetjek állatjának, hogy sem arra a’ számra, sem a’ tökéletességnek arra a’ pontjára nem juthatnak a’ mellyre a’ Ferjfiak? a’ mint okát nem tudom, úgy a’ gyakorolatlanságot sem tehetem okáúl. Isten tudja a’ ki öket teremtette. – Tudom azt, hogy maga a’ tisztelendö de babonás és mesés régiség, még az Isteni méltóságot is a’ Ferjfiaknak és Asszonyoknak egy formán osztogatta; noha a’ mint Ditsösséget ’s elsöséget, úgy a’ nagyobb eröt is, és hatalmat a’ Ferjfiaknak adta mikor azt költötte: hogy szült Júnó is Férjfi nélkül Gyermeket, egy Virág’ szaglásától^* meg-terhesedvén, nemzet Jupiter is, és egy szersmind szült a’ tulajdon maga agya-velejéből Asszony nélkül; de Júnó tsak kisdedet, tsetsemöt, Jupiter pedig egész emberkori termetü, Sisakos,^* pánczélos Minervát.

Ritkább tehát az Asszonyi Nemben, ’s kisebb mértékü is akarmi ollyan Derékség, a’ mi a’ közönséges Társaság’ fenn-tartására, ’s boldogítására meg-kivántatik; mint a’ Férjfiakban. De elegendö ok-e ez arra; hogy öket a’ Férjfiak a’ Polgári igazgatóságból ki tagadják? nagy kérdés, ha egy királyné koronát^* viselhet, ’s jól is igazgathat; nem látom által miért ne igazgathatna jól, ’s ne viselhetne mind a’ Törvényes, mind a’ Polgári igazgatásban hivatalokat a’ koronán alól is: holott ott szemmel-látás,^* ’s elsö fül után igazgatna, nem úgy, mint néha eddig.^* Az Isten’ beszéde ugyan, el-tiltotta az Asszonyokat, hogy közönséges helyen ne taníttsanak; Magyar Ország pedig jól tudjuk mennyire meg-hasonlott, mikor Maria a’ ’Sigmond’ Mátkája, asszony léttére királynak koronáztatott; ’s ki is mutatta utóbb Mária a’ királyságra, a’ nagy bosszú állás kivánsága miatt alkalmatlan vólttát, mikor Horváth Jánost, és^* annak Társait, maga esküvése ellen, ki keresett halál’ nemével^* kegyetlenül meg-ölette. – De a’ Szent Irás’^* parantsolatját erre a’ tárgyra vonni nem merném, Maria’ példáját pedig azzal ki-mentem, hogy hibázhat a’ Férjfi is, és azomban egy Asszony, a’ többit hibássá nem teheti.

Vétkezne azomban egyenességem ellen akarki, ha azt vélné; mikor az Asszonyi Nemnek az illyenekre is alkalmatos vólttát emlegetem; hogy ez Irásban leg-elöl fel-tett kérdésem oda czéloz: mintha az Asszonyi Nemet, különös újság-be-hozás-képpen, a’ Törvény-tévő, ’s Polgári Társaság’ igazgató székekhez akarnám mint Bírákat ültetni. – Országunk állapotja, sokkal alább vetette ennél a’ szép nemet. Eleink magok szerzettek magok Hazát és Országot; az Asszonyokat, mint a’ Nemzet’ szaporodása’ ez kőzeit, ’s házi foglalatosságokra, nem pedig Hadi vagy Polgári hivatalokra rendeltetteket, ugy tartották. Sőt a’ mit nyilván ki-kell mondanom, elsö Öseink Scithiából hozták-e azt a’ rendtartást^* vagy hogy hol vették? de valóban Feleségeik felett ollyan elsöséget tartottak, hogy még ma is a’ Maradéknál, a’ Magyar Asszony, nem én emberemnek, én Férjfimnak mint a’ Német, hanem én Uramnak nevezi a’ maga Férjét, úgy hogy a’^* már rendbe-szedett ’s törvény alá vett igazgatás alatt is, van ollyan környül állás, mellyben Törvény szerént meg-engedtetett a’ Férjfinak, hogy a’ maga Feleségének fejét keresse, nem pedig meg-fordítva.

Azomban azt, vagy feledékenységnek lehet nevezni mind Nemzetünkben, mind másutt is, hogy a’ Polgári igazgatásnak módját ’s törvényjeit Asszonyainknak sem tudni sem hallani nem szabad, vagy leg-alább nem szokás. Holott az tudni való, hogy Nemes Asszonyaink nem béren^* fogadott szolgálóink, sem nem örökös rabjaink, hanem Testvérink, vÉreink, söt utóbbi törvényink’ engedelme mellett Atyáinknak szint-úgy mint a’ Férjfiak örökösi, Ösi vagyonjaiknak birtokosi, és még a’ tsupa Férjfii ágot illetö jószágokból is, nintsenek egy átallyában ki-rekesztve. Hát miért ne vólna illendö: hogy tudják, ’s hallják azok is a’ mi rendeléseinket, tanátskozásainkban jelen legyenek, és ha a’ vér ’s a’ Törvény öket testvérinkké, és így sok tekíntetekben Polgári Tarsaságunk’ Tagjaiva tette; ne legyen Kárpit alá takarva elöttök az: a’ mit, valamint a’ magunk, szint úgy az ö hasznokra ’s szerentséjekre dolgozunk.

Távoly légyen azomban ismét, hogy ez az erösítö ok, tanátsosi Hivatalt, vagy szék ülö Bíróságot adjon az Asszonyoknak: mert ha jussok vagyon is nekík az örökséghez, a’ Nemességhez, a’ Hazafisághoz; de szinte azok a’ Férjfiak a’ Magyar Törvény szerént az ö jussaik’ fenn tartóji, a’ kiknek birodalma alá rendelte a’ Teremtö, még az idönek kezdetében. Vagynak ugyan játszi eszü Férjfiak, a’ kik még nagyobb méltóságot ajánlottak az Asszonyi Nemnek, mikor azt javallották: hogy jó vólna az örökségnek átallyában, nem Férjfi, hanem Leány ágonn szállani a’ maradékra: De valamint ezek, tsak ollyan tréfás okokat tudnak adni javallásoknak, hogy e’ szerént az örökösség is, Successio, a’ mint az őrökös is, mindenkor bizonyosabb lenne; és a’ Derék Férjfiak is a’ Nemre, ’s vagyonra való tekíntet nélkül kapósabbak vólnának: úgy színte, ezen Méltóságnak fenn tartására, sok Amazonnak kellene elébb születni Országunkban. Csak oda megy hát ki minden javallásom: hogy mivel az Asszonyok sem nem ollyan ostobák, hogy a’ közönség’ javát meg-ne-értenek; sem nem ollyan semmik Országunkban, hogy Társaságunk’ tagjainak ne tartattathatnának, illendö vólna öket mind az alsóbb, mind a’ Felsöbb Polgári Gyülésekbe be-botsátani, ’s meg-engedni: hogy Férjeiknek Tanátskozásait, Tőrvény-tételeit szinte úgy halgathassák, mint az Iró Deákok ’s ollyan köz-rendü Férjfiak, a’ kik nemesek ugyan és Hazafiak; de nem arra vagynak az Ország’ szertartása szerént rendelve; hogy széket üljenek, ’s a’ dologhoz szóljanak.

Hellyes okok-e azok, mellyekkel azt az állítást erösítem; nem vélem; hogy valaki tagadásképpen felelne. – Szabados kívánás, ’s igaz jusson épült; tsak az a’ kérdés: hogy haszna lenne-e több vagy kára? – az az: a’ dolog magában igazságos, és nem törvény ellen, leg alább nem természeti törvény ellen való: de vallyon az Ország’ állapotjában nem okozna-e valamelly káros változást: szükség tehát renddel fel-jegyzeni, mind hasznait, mind alkalmatlanságait ezen javallásnak:

Az tudni való, hogy mindnyájan Asszonytól születtetünk. – A’ külsö tselekedetek a’ szokást, a’ szokás az indúlatokat változtatja, formálja, rontja, és javítja, a’ környül állásokhoz, és érzékenységekhez-képpest. – Az Anyákból a’ szokás, az indúlat, a’ természet, eszre vehetetlenül által származik a’ Fiakba, – és mivel az okos Lélek, a’ durva, de még is Isteni hatalommal egy remek ezközzé teremtetett test által, annak szerszámai által dolgozik: ha testünk Anyánkból származik; meg-szerezzük magunknak még a’ setétebb világban Anyáink indúlatit, hajlandóságait, sőt a’ testnek szoros egyenbeköttetése, miatt, még a’ Léleknek tehetségeit is. – Tapasztalásonn épült igazság ez, ’s a’ ki egyszer ez nagy mindenségben nem éppen járatlan, nem tagadhatja. – Nem mondom ezzel azt, hogy Polikszénának Poéta vagy Philosophus fija születtessen; mert nem születik az Voltérnak is: De tsak igaz az: hogy könnyebb az éles, ki tsinositott elméjü Asszony’ gyermekéböl a’ nevelés által nagy embert faragni, mint a’ tsupa botból Merkuriust. – Ha tehát azoknak az Asszonyainknak, kiket nagy részént, vagy a’ ház körül való alatsony foglalatosságok közé rekesztettünk mind eddig; vagy a’ mi már leg-több, némelly nagyobb, de nem valamelly el-tökéllett tárgyra intézett Társaságokba botsátottunk, a’ hol magokat, tsak az indúlatok’ színlésében, beszéd-és test-mozgatásbéli magok alkalmaztatásában gyakorolhatták; elméjeket nagyobb, méllységesebb, ’s nehezebb által-látású dolgokra fordíttatjuk; ollyan Helyekre botsátjuk, a’ hol a’ Helynek ’s Gyülekezet’ érdemének tekíntete el-felejteti velek azt a’ vonszó erőt, melly inkább a’ Férjfiak’ alkalmaztatását kénszeríti az Aszszonyok kedvéhez, mint ezek’ elméjét amazok’ érdeméhez; lassanként, eszre vehetetlenűl változnak a’ puha indúlatok, erősődnek a’ könnyű gondolkozások, meg-érleltetnek a’ lágy erköltsök, magassabban repdes az elme, méllyebben és szélesebben ki-terjeszkedik az ész, meg-isméri magát a’ dagadt szív, egy-szóval tökéletesedik az egész ember’ állattja. – ’S ki hiszi már el; hogy az illyen Asszony nemesebb, és emberedettebb hajlandóságú gyermekeket ne fogadjon ’s szűljön,^* mint a’ ki még azt sem ismerte: miben áll a’ Férjfiúi derékség? – Az^* ö vérét és nedvességét szívja a’ gyermek, által veszi vér-járását, be-szívja indúlatait, ’s azokkal már előre Nemes gondolkodásra készíttetik; ’s hát nem elég ok-e ez, a’ fenn ki tett javallásra? – Eppen úgy megy pedig a’ dolog utóbb a’ nevelésé[b]en is; nem neveli az illyen Asszony többé gyermekét ollyan kárhozatos puhasággal, melly annyira el-hatalmazott Nemzetünkben; maga viselésével-is tanítja fenn gondolkozni, okosann ítélni, kelleténél többet nem szólni, mindent előre jól meg-gondolni. Az emlékezet és képzelődés segítik a’ Lelket, sok és hellyes képezeteknek meg-szerzésére, ’s öszve füzésére. – Az Anyák, kik termé[s]zettel kedvesek gyermekeik előtt, tsak beszéd kőzben-is ollyan nemes képzelődésekkel^* tőlthetikbe gyermekeiknek elméjét; ha egyszer magok nemesen emlékeznek ’s képzelődnek; hogy a’ tsupa neveléssel, nem hóltig való boldogtalanságot mint eddig, hanem meg-örökődött virtust (melly maga jutalma magának) szereznek gyermekeiknek.

De magoknak-is nagy Méltóságot, ’s jóról való ismertetést szerzenének Férjfiaink azzal; ha be-botsátván Tanáts-házaikba, az Asszonyokat, hallatnák, ’s szemmel-láttatnák velek, éles elméjeket, a’ dologba való mélly-be-látásokat; mert akár melly elmés beszélgetést tegyen akár ki a’ különös Társaságokban; nem ollyan méltóságú az, mint a’ sok öszve-vetett javallásokból ’s hozzá szóllásokból tsinált válasz-tevés. – Méltán szent hellyek a’ Polgári Gyülekezetek – a’ hol az Ország’ hasznáról jó Lélekkel tanátskoznak, jelen van ott az Országok’ alkotója, a’ Fő-hatalom. – Nintsen-is az ollyan Gyülekezetekben, némű-némű meg-emberedett félelem, ’s okos tartózkodás nélkül még az-is; a’ ki kivűl meg-tartóztathatatlan indúlatú Ember. Ott bámúlhat a’ szép Nem, mellynek kedvessége úgy meg-tanúlta maga után vonni az indúlatokat, az Isten’ keze’ mívénn. Millyen a’ Férjfiúi szív? ’s mennyivel ditsősségesebb dolog ott jól tudni szóllani, mint a’ nyájas Társalkodásokban élesen, és édesen. – Sőt egyszersmind sok forró indúlatuaknak zabola gyanánt vólna az Asszonyoknak jelen-léte; hogy se a’ harag ’s boszszúság, az elmét az igaznak el-látásában ne gátolja, se a’ nyelv az észt, meg ne előzze: tartanának tőle, hogy az Asszonyok, kiket gyengébb edényeknek tartunk, ki ne ismernék vagy szívek’ vagy eszek’^* hibáját.

A’ leg-ditsősségesebb haszna az Aszszonyok jelen-létének, még ez lehetne: hogy ott Hazánknak nagyait nemzeti nyelven hallanák beszélni, ’s magok-is mind édesednének a’ nyelvhez, mind tökéletesednének benne, ’s utóbb kis gyermekeikkel-is, tsak feledékenységből-is magyarúl beszélnének; sőt többszöri gyakorlása a’ Gyűlekezeteknek, azt tenné; hogy önként-is magyar hanghoz szoktatnák gyermekeik’ nyelvét; hogy majd ha azok-is illyen nagy Gyülekezetekbe mennek idővel ne ejtsenek idétlen hangokat, ’s ne tőrdeljék a’ Magyar szót; hanem úgy tanúljanak magyarúl előre, mint a’ kiknek nem Bétsben, sem Frankfurtban, sem a’ Párisi nemzeti Gyülésben, hanem Magyar Gyülekezetekben van a’ dologhoz szóllójok.

Már tehát ezek, ha több nem vólna is, elegendö hasznai annak, ha az^* Asszonyok a’ Gyülésekbe be-botsáttatnak. Nem tagadhatni, hogy lehet tartani, némelly alkalmatlanságaitól is ezen javallásnak. Kőzönségesen azt hiszik az Asszonyokrúl, ’s nem tagadják magok is magokról, hogy nem titok tartók. De – hát – hiszen nem titok az Ország’ java, az Ország’ tagjai előtt. ’S hat a’ Férfiak mind némák-e? nem-is szükség ollyan^* Gyülekezetekbe sem Asszonyt, sem Férjfit a’ kinek oda-szollója nints, vagy reá nem tartozik, be-botsátani, a’ hol titkoson tanátskoznak. De a’ közönséges Gyülekezetekbe miért ne lehetnének jelen? alkalmatlanság vólna talám az-is, hogy némelly el-allyasodott indúlatuaknak maga-viselete meg nem egyezne az ollyan közönséges helyeknek Szentségével?^* – De söt inkább azt lehet ítélni; hogy itt, a’ tsendes maga alkalmaztatást, ’s nemes Tartózkodást úgy meg-tanúlnák, hogy ezután a’ Templomokban is az ég felé járna az eszek, szemeik, ’s testtek’ mozgási (a’ kiknek eddig nem vólt is) szemérmetes lenne, ölbe ’s karonn kis kutyákat nem hordanának be, úgy okoskodván, hogy ha egy Ország’ gyülésébe nem szabad, nem szabad a’ Templomba is. – Ezen kivül, nem is azt teszi ez a’ javallás; hogy szanaszét, minden rend és törvény nélkül be-járjanak a’ Tanáts házba az Asszonyok; – kell ennek rendjének lenni, mind a’ maga-viselésre, mind a’ Nemre nézve: vagynak a’ gyüléseknek elöl ülöji, a’ kik meg-választhatják^* mind az idöt mind a’ személlyeket, a’ kik, és a’ mikor meg-jelenhessenek ’s be botsáttassanak. A’ különösen ki rendelt személlyek kőzé senkit sem botsátanak; a’ közönséges Gyülekezetekbe pedig az ollyakat, a’ kiknek rangjok, Születések Nemes vólttok, meg-engedi, hogy Nemes Társaságba legyenek; magok’ viselése is pedig botránkozást nem okoz.^* – És éppen ez is fogja az Asszonyi nem elött köz Gyülekezeteink’ érdemét fellyebb emelni, mint vagy a’ játék színben, vagy a’ nyájas Társalkodásokban való öszve gyüléseket. – Szükséges tehát, hogy alkalmatos és ki rendelt idöben, a’ Gyülésnek elől-ülöje szabadba-menö-levelet osztogasson ki az ollyan Asszonyságoknak, a’ kik minden tekíntetben érdemesek arra, hogy egy illyen nagy Gyölekezetben jelen-lehessenek, mert tudni való az: hogy a’ Rend a’ Lelke mindennek. – Ezek úgy tartom elégségesek arra: hogy az Asszonyoknak halgató hely engedtessen az Ország’ Gyülésén – elégségesek arra, hogy az ellen-mondások el-hárittassanak, és az itt szólló Asszonyok Prokátorának, se Replica, se Triplica ne kelljen – elégségesek arra: hogy ezen újságnak, de valóban szabados, és kár nélkül fel-állittatható szokásnak Rendet szabjanak. Csak az van hátra, hogy a’ Férjfiaktól, kik akarmint tagadják, bizony betsülik a’ szép Nemet, engedelmet nyerjen; a’ szép Nemtöl pedig szó-szóllásáért, ’s tiszteletéért szeretetet érdemellyen.

Sign. Budae 28. Julii 1790.