Nóta: Sóhajtással telnek-el, kelnek-el ’s a’ t.
Magánosság neveli, terheli
Sok bajaimat,
Az álom sem ügyeli éjjeli
Gondaimat.
Mert le-nem zárhatom
Akarmint untatom
Bíztatom, szemhéjjaimat.
Azt mondják: hajnal felé jön elé
Az édes álom:
Miért hát érzésemet, szememet
Nyitva találom
’S hogy kerűlsz engemet
Kerűlöd szememet
Óh álom! – magam tsudálom.
Le-szállottál képemről szememről
Nehéz mellyemre
El-hagyád a’ szemeket, terheket
Rakva szívemre.
Ha tsak másra nem vál
’S szem-fedélt nem talál
A’ halál Álmos szememre.