Nóta: Élsz-e még? szép Tihan Vára!
Szűntesd Lelkem siralmadat
Szűntesd szemem, könyvedet
Nints miért epeszd magadat,
Nints mért gyötörd Lelkedet.
Sokszor a’ szív ő magának
Maga tsinál siralmat.
Ha enged maga’ bújának
Magán venni hatalmat.
Úgy tetszik, hogy úgy fáj a’ seb
A’ mint a’ sebes érzi
Az érzékenyt a’ leg-kisebb,
Mint a’ nagy seb úgy vérzi.
Az érzéketlen szíveken
A’ nyilak meg-tompúlnak:
A’ könnyen hajló fejeken
Kis terhek-is nagyúlnak.
Szívem! Te-is még előre
Az unalmat képzelve
Terhet raksz a’ gyenge főre
Mind több-több búval telve.
Attól erővel irtózól
* irrózól Sajtóhiba, értelemszerűen em.
A’ mi kedves lehetne,
’S a’ minn sírva gondolkozól
Abból öröm telhetne. –
Ah! de szűntesd játszi Lélek!
Kemény gondolatodat;
Semmit sem könnyítik ezek
Bánatod’ ’s kínjaidat;
Méreg bennem az egész szív
Tsupa bánat a’ Lélek
Bennem a’ bú a’ kedvvel vív
’S már haldoklom, míg élek.
Mond-meg Lelkem! hogy tehessem
Könnyű tollá terhemet,
Adjad, hogy le-vetkezhessem
A’ mi terhel engemet.
Tereh a’ toll a’ madárnak,
De segíti repűlni;
Vajha a’ kik szárnyan’ járnak
Tudnék tőlök enyhűlni.
Ha az én szívem’ bánati
Szárnyakká lehetnének,
’S Lelkem’ bolygó gondolati
Messze repíthetnének
Hadd tudnám fejér hattyúként
Tollamat tsikorgatva
El-hagyogatni lassanként
Bánatomat, siratva.
Próbáld Lelkem! a’ gyógyúlást,
Légy magadnak Orvosa,
Hadd érezzen meg-tompúlást
Benned a’ bú’ nyíl vasa.
Tedd gyönyörűség’ czéljává
Mind azt, a’ mi keserít;
Vesd-ki tedd
* tett Sajtóhiba, értelemszerűen em.
főldön’ futóvá
Bánatidnak ezerit.
Hiszen, a’ nemes Léleknek
Ez fő tulajdonsága,
Hogy nem enged a’ terheknek
Mint a’ pálma-fa’ ága.
Ha fáj-is, fogd rá, hogy nem fáj,
Úgy, el-higyd nem fog fájni.
És szíveden’ a’ síró száj
Nem fog új sebet vájni.
Ah! nem lehet – hát mit tégyek
Búm’ meg-enyhítésére?
Ha szabad lessz vissza mégyek
Sebem’ eredetére. –
Menny hát! – és a’ ki ostromot
Készített bús szívednek,
Majd készít Júnó flastromot
Vérbe forgó sebednek.
Ez bántott-meg, Orvosod-is
Úgy reménylem, ez lészen,
Mind sebed’ mind bánatod’-is
El-törűli egésszen.
Olly tüzes áromákból áll
Ez a’ Himen’ fáklyája
Hogy magában tüzet tsinál
Nem kell parázs alája.