(melly ama’ másiknál szentebb, de másutt talám illyen helyje sem lessz mint itt.)
Nota: ’Sólt. Áldjad én Lelkem az Urat.
Óh múlandó gyönyörűség!
Világ’ tündér formája!
Óh szív rémítő szörnyűség!
Halál’ halvány ortzája!
Közöttetek melly nagyon
Kis közben vetés vagyon.
Leg-fellyebb nyólczvan esztendő
Az embernek élete,
Addig-is füstre kelendő
A’ mi gyönyörködtete,
Egy boldog-is tsak alig
Van, ’s nints-is a’ halálig.
A’ mellyek leg-kedvesebbek
Embernek, életében,
Azok leg-keservesebbek
A’ siralom’ vőlgyjében:
Gyötrenek, mikor végek
Van, a’ gyönyörűségek.
Oh! hát – halhatatlan Lélek!
Mit kapnál e’ Világon?
Ha e’ főldet, mellyben élek
Fel-váltod Mennyországon,
Ott vál a’ hit valóvá
A’ remény meg-nyert jóvá.
Borzad a’ haj hallására
A’ Halál nevezetnek
Holott ez visz bírására
Ama’ boldog életnek;
Óh érzéketlen elme!
Óh rossz Világ’ szerelme.
Meddig késel hát Istenem!
Boldogítni engemet?
Mikor lehet hozzád mennem?
’S meg-hajtanom térdemet
Istenem’ óltárinál
Jésusom’ lábainál.
Segítts innen el-kőltözve
Menni ama’ Városba!
Ne nyögjek itt meg-kötözve
’S veretve térdig vasba.
Testemnek tömlöcczében
A’ bűnök’ kötelében.
Jer én Lelkem! menjünk Haza,
Jésusom’ hazájába.
Ott fenn van a’ boldog Haza
Édes Atyánk’ Házába’.
Hol már sok Szentek vagynak,
’S minékünk-is helyt hagynak.
Maradjatok magatoknak,
Ti képzelt boldogságok!
Engedjetek rabotoknak
Szabadúlást, rabságok!
Engem’, a’ Jésus, mint hív
Követőjét haza hív.