Aria: Szerelmes Jegyesem! lásd Holmi I. Darab. 184. lap.
Hát már a’ szerelem illy korán gyötrelem
Közt jatszik-e velem, ’s tör ront a’ félelem
Engemet?
Ah! nem – még ideje sints hogy érdekelje
Amor’ nyíl’ vesszeje ’s zavarja méteje
Véremet
Még távolyról nézegettem,
Mikor korán eszre vettem,
Hogy eleget hiteget, feszeget,
De ha hát-megett van, ki-nevet
’S fenyeget engemet.
Sok szív nem hiheti, hogy Vénus
* Vénns Sajtóhiba, em.
kergeti,
Mert tőrét ha veti, mézzel kenegeti
Madzagát,
Osztán tsak neveti, ha meg-kerítheti –
Többre hitegeti – lopva hintegeti
Maszlagát
Űzi a’ jajt tsalfa szókkal
Festi a’ kínt színes tsókkal
’S már fegyverivel veri, meg-nyeri
Míg meg-isméri a’ szív magát
’S érzi bűne’ szagát.
Nints osztán kegyelem, mikor a’ gyötrelem
’S örökös félelem lángal a’ szerelem’
Tüzein,
Méreg, bú, fájdalom, Gyász, bánat siralom
Kétség unalom – Nintsen más hatalom
Erejin’ –
Kedvetlenség a’ kedves-is,
Ízetlen lessz az édes-is,
Szív dobogás, szív fogás zokogás,
Sirva zokogás hangzik mellyin’
Könyv buzog szemeinn.
Adieu hát szerelem! nem fogsz kezet velem,
Pártámat viselem, és rád sem emelem
Ujjomat;
Mert nem-is illene, hogy ha vagy e’ fene
Vadnak így ellene szegeznem kellene
Magamat,
Vagy nyilától meg-sértetni,
’S illy korán el-temettetni
Nyíl vasad, ’s magad, Fijadat
E’ fene vadat, el-mellőzöm –
Mérgedet meg-győzöm.