Nota: O me moestum Bellogradum. etc.
Óh én szegény Tihan’ Vára!
Óh szomorú tsendesség!
Mellyben vólt hajdan tsudára
*
tsudara Sajtóhiba, em.
A’ Baráti egygyesség,
Klastromod, magánossággá;
Javad, másra-szált jószággá
Lett; óh kemény békesség!
Mikor ének szóval langal
Ama’ Lelki áldozat;
Somogyból-vissza-vert hangal
Hangzik a’ szent bóltozat:
Mellyre most az Ország’ Atyja
Utólsó parantsolatja,
Bétsből új ekhót adat.
A’ miből kegyes Fő
* Fó Sajtóhiba, em.
Papod
Számos szegényt táplála,
Abból e’ szomorú Napod
Vallás-erszényt tsinála, –
Engedj! mások-is engednek,
Ez szent fel-kenetettednek,
Mert hatalom van nála. –
Engedj óh víz-közt-épűlt-Főld!
Főldünk’ Fejedelmének,
Már a’ második téli zőld
Fő Papod’ ősz Fejének
Elég: – ’s míg ez el-érkezett,
Lám másodszor adott kezet
Már Szent Benedekjének.
Vale hát Szent Papi Sereg!
Vale boldog Társaság!
Im el-múltodon kesereg
Gyászol minden vígasság;
Könyveznek Tihan’ bérczei,
Nyögnek Balaton’ vizei
Oszlik minden múlatság.
Most a’ vizeknek Istene
A’ Tengeri Nimfákkal,
Gyászos énekkel zengene;
’S fekete tsatornákkal
Szűrné savanyú forrását,
Ha látná Tihan’ sírását
Küszködni e’ próbákkal.
Vale óh jó Lelkű Fő Pap!
Vale boldog Lelkeddel,
Boldog vóltál, hát mi nap
A’ bal sorsot szenvedd-el.
Tudom, Te meg-elégettél
Sorsoddal ’s kedvessé lettél
Istennel, életeddel.
Íratott Tihanban 11. Januar. 1787. az alatt, míg a’ Királyi parantsolat el-olvastatott. – Notab. Valé Deákúl van, de a’ Tihani Papok valamennyin mind tudtak Deákúl.