AZ én nehéz fajdalmamon
a’ ki segíthet:
Az engem’ a’ leg-magassabb
égre repíthet;
De nintsenek Galenusnak
ahoz írjai,
Csak Evimnak vóltak ollyan
Könnyű szárnyai.
Azokra is más üle-fel
nem is régen;
’S lebeg velek
* veleg Sajtóhiba, em.
a’ hajnallal
szomszédos égen;
Ollyannak lett gyógyítója
tündér hűsege
A’ kinek nem vólt irjára
Semmi szüksége.
En tartottam az eleven
Szenet szívemben,
Mellytől büdös koró gyulladt –
meg-kebelemben,
’S égnek szívem’ bosszújára
derek erőben
A’ jó szagok, más idegen
tömjenezőben.