SAJNÁLOM mélly álom! el-tűnt látásodat,
Hogy látod Barátod’ ’s kedves szomszédodat:
Irigylem levelem ezt a’ szerentsédet,
Hogy módod adódott, köszöntnöd Imrédet:
Mit fognak Sz.dnak, mit F. on gondolni?
Hogy nekem énekem itthon kell dúdolni.
Mit mondok? oh Gondok! mért tettetek rabbá?
Hogy legyek értetek rossznál is rosszabbá?
Ott lesznek, ott esznek a’ szombat kedvéért,
Sok Pap hust, és Bakhust forgatnak Imréért;
’S hát én tsak mint a’ vak itthon guggon űljek?
És a’ szép Gyászos nép között ne örűljek?
Bozotomon kis tomon által sétálva,
’S a’ Nagy Tónak habzó partjánál meg-álva,
Igy szóllok F. felé lejtő habjainak:
Mondjatok jó napot F. múlatságinak:
Hogy engem a’ Gondok itthon rekesztettek,
’S Imrével örűlni el-nem-eresztettek;
Ennek a’ Szaporája: Nota Szűz szívem hát vetek-e? II. Holmi Enek X.
DE tsak ugyan énnekem
is van ollyan énekem
itthonn űlve;
(Bár tsak az öröm’ hangok
el-érnének Délre F – –
ra kerűlve
Melly nyelvével Szőlő lével
tőlt Músámnak
Már kiáltott egy vivátot
jó Gazdámnak.
Hát sokáig éllyetek
én is iszom érttetek
egy pohár bort;
Ha gyalog el-érhetek
Sokasitom veletek
én is a’ sort.
Hogy köztetek nem lehetek
bizony bánom
Mert híjjános a’ magános
dínom dánom.