ARIONNAK’, ki született vak vala,
Fel támadt már a’ fényes nap’ hajnala:
Hát Orfee! hova utaz barátod?
Miért kérded? mikor magad jól látod.
Arion ez bünnel tőlt alsó égben,
Élt ismeretlen szentségtelenségben:
Hát Orfee! mi vólt a’ Te barátod?
Miért kérded? mikor magad jól látod.
Arion eddig be-kötött szemekkel
Botorkázott kétséges lépésekkel:
Hát Orfee! miért siet Barátod?
Miért kérded? mikor magad jól látod.
Arion tsudálatosan szentté lett,
Tudja már mi a’ szépség, virtus, élet:
Hát Orfee! mivé lett most Barátod?
Miért kérded? mikor magad jól látod.
Ariont, hogy a’
* a’ Az aposztróf fejjel lefelé áll, így lent, a vessző helyén helyezkedik el, jav.
virtust meg-lelhette,
A’ Szent hajlékba, Orfeus vezette;
Hát Orfee! mi vólt ’s mi lett Barátod?
Miért kérded? mikor magad jól látod.
Arion hogy hova utaz? tudja már,
De nem látja meddig terjed ez határ?
Hát Orfee! boldog a’ Te Barátod,
De ő nem tudja, mi lessz még? Te látod.
Arion a’ bőltsesség’ tornáttzában,
Meg állott egyik oszlop’ árnyékában;
Hát Orfee! vezesd bellyebb, Barátod
Még nem tudja mi van bellyebb? Te látod.