PIROS Hajnal! fényes nap-súgárok!
Engem is ki itt homályban járok,
Sebes szárnyatokra
Fel-vévén azokra
Az ég-sarkokra
Ragadjatok:
A’ hol rendelt a’ Teremtő néktek
Lakást; a’ hol ered fényességtek;
Hadd légyek társatok
És a’ mint útatok
Terjed, vonjatok
Utánnatok.
Ott lakik az Egek’ alkotója,
’S Te vagy szép hajnal! az udvarlója:
Vígy fel-udvarába
Te, ki tornáttzába’
Bársony ruhába’
Ekeskedel.
Ha Te is illyen ditsősséges vagy,
Hát annak ditsőssége millyen nagy?
A’ ki teremtette
E’ mindent ’s azt tette
Hogy közepette
Fényeskedel.
Ki jössz ama’ pompás palotából
Mint egy vő-legény ágyas házából,
Arany őltözettel
Fényes tekíntettel
Újitsz élettel
Mindeneket.
Veres bársony színed fejéredik,
’S Fejérséged jobban tüzesedik,
Ha széles határod’
El-futja sugárod
És körűl-járod
Az Egeket.
Hol vetted fogyhatatlan tüzedet?
’S ki tett illy tűz tengerré tégedet?
Mikor vólt kezdeted?
’S hány már kerűleted?
Még sem emészted
Meg magadat.
Isten! Te vagy az a’ Hatalmasság!
Tiéd a’ méllység és a’ magasság!
A’ nap prédikálja
Mint kezed’ munkája,
’S lelkem tsudálja
Hatalmadat.