HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ének a’ roszsz’ Aszszonyok’ Tsalárdságirúl.

Nehéz tudni tzélját, végét,
Ki-tanúlni mesterségét a’ kurvának,
Száz meg ezer útja vagyon,
Tekervényes az-is nagyon Fortélyjának,
Bírj bár bőltsek’ nagy eszével,
Leg-szentebbek’ szentségével,
Egy őrdög egy menyetskével, Meg-tsalnának.
A’ hálót maga meg-veti,
Ha rút képét festegeti Szép formára.
Mellyből sok madár’ nyakára
Madzag, ’s lép ragad lábára, Nem sokára,
Hív, tsal, hiteget jámborúl,
Itat mérget édes borúl,
Másnak igen ritkán szorúl, Fortéllyjára.
Mézes kérdés, szép felelés,
Titkonn adott tsók, ’s ölelés, Első próba,
Sokszor egy kis gyönyörűség,
Szép ajánlás, színes hűség, Visz’ hálóba.
Hogy a’ sokszor meg-rontója,
A’ ki száját meg-tsókollyja,
Nem minden ember gondollyja Meg valóba.
De találkoznak okosok,
Kiknek a’ titkos gyilkosok Nem árthatnak –
A’ kik-is látván ezeket,
Segítségre őrdögöket Hívogatnak,
Míg végre az okosok-is,
Bőlts és ártatlan Ifjak-is,
Az ártatlan madarak-is Meg-fogatnak.
Ha egyik kurva nem győzi,
Kettő három addíg főzi, Hogy végtére,
Sok az egyet meg-ragadja,
Mert egyik másíknak adja A’ kezére;
Ki szabad vólt, rabúl esik,
’S mennél jobban törekedik,
Még több békó tekeredik A’ kezére.
Ha már egyebet nem lelnek,
Vén Aszszonyokat rendelnek Kerítőknek,
Akkor mér bízvást próbálni.
Ha illyeket tud találni Hitetőknek;
Nehezebb pedig ezeknek
Meg-állni mesterségeknek;
Mint sok ezer pokol-beli Őrdögöknek.
Sem kenyerét, sem a’ borát,
Sem ebédjét, sem vatsorát Nem-sajnállyja.
Ád néki mindent eleget
Gondolyja, hogy mindezeket Meg-szolgályja,
Ha dolgában véget érhet,
Vagy kura-fit kap vagy férjet,
És a’ gatya mellé férhet A’ szoknyája.
Sokat hazud, sok színt mutat,
Gondol, forral titkos útat, Mesterséget.
Öszve-veszt társot társával,
’S abbúl tsinál ő magával Egyességet.
Hét Őrdög telik magábúl,
Tűzet gerjeszt egy szikrábúl,
’S magának tesz a’ prédábúl Nyereséget.
De ki tudná ki-találni?
Ki győzné elő-számlálni Sok fortélyját?
Igy a’ bolond az okosnak
Töri, ’s a’ tyuk a’ kakasnak A’ taréját.
A’ bőlts elmét fenn-akasztja
A’ kurva; gonddal fárasztja
A’ szemest, és le-ragasztja szeme’ héját.
A’ ki azért e’ tűzektűl,
Tart, jobb, magát az illyektűl Ha meg-ólyja,
Ne légyen Kupidó’ bakja,
Ha őtet a’ Vénus vakja, Meg-tsókolyja.
Jádzon ugyan de szemessen,
Ugy hogy vakká ne lehessen,
De viszsza tsalja jelessen, Ki meg-tsalja.