MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

Pálóczi Horváth Ádám – Kazinczy Ferencnek
Szántód, 1790 eleje.

Orfeusnak Arion.
Csak tegnap bocsátottam hozzád egy Levelet; melly válasz arra, a’ mit Pestről írtál.*
A hiányzó mondatvégi írásjelet pótoltuk.
- Örűlök, hogy vetted azt a’ hosszú levelemet, mellyett tőled lett meg-valásom után irtam, nagyon féltem hogy el-vész.
Orfeusod valamint már írtam, ’s szóval is mondtam, szent gondolat: ollyan, a’ melly nagyon előmozditja a’ Magyar Tudományt: úgy hogy az egész Institutum ellen semmi exceptiom nints. - De én még is mást vártam; az az: ollyan Gyűlyteményt vártam: melly egyébből éppen ne álljon, hanem négy öt társoknak tulajdon magok’ munkájikból; és a’ kinek egyszer munkája lessz benne, az effective, realiter Társ legyen, és szóllója legyen a’ dologhoz akarmelly tekíntetben is: ez az együtt dolgozás mindazáltal tsak két-három esztendeig ment volna igy, mig a’ Haza előtt ollyan Gradusra lephetne hogy mindenképpen Praescribálna: akkor osztán minden új és régibb Magyar könyveket recenseált volna rendel a’ Társaság, ’s lett vólna valamelly Erudita Societas forma; mint a' Lipsiai - úgy rémlik előttem, hogy én éppen igy adtam ki még ez esztendő elején eszemet Neked Levélben.
Azomban; hogy a’ Te Orfeusod a’ Maradék előtt meg-betsűlhetetlen munka lessz, azt talám még Batsányi sem merné tagadni: noha ő kéntelen lessz által látni, mihelyt Orfeus’ lantja meg-tsendűl; hogy az ő Museumjok dugába dűl: mert minden örömestebb e’hez vonzódik, mint az övékhez; és én eszre vehetetlen módon azonn dolgozom az Öreg B. Rádayval is.*
A hiányzó mondatvégi írásjelet pótoltuk.
A’ Darabjaidra ezeket Jegyzem meg:
1o Ha éppen el-tökélletted magadban, hogy B. Pronai levelét ki add, és éppen leg-elősször; talám hasznos vólna részedről hogy azt a’ Groff Pálfi levele alá Notaképpen tenned fel, elegendő circum-scriptióval. Illyen*
Az I i-ből jav.
formán: „hogy M Mágnássaink valosággal ébrednek régi álmokból, ’s gyulladoz szivek a’ haza-szeretete ollyan lángjával, melly már tovább nem hamu alá rejtett pislogó szin, hanem eleven tűz; azt már Sok Nagyja Hazánknak, levelekkel bizonyítják; van illyen, elég, a’ mit ditsekedésünkre fel-hordhatnék; de mivel az lenne leg-nagyobb ditsekedésünk, ha a’ szép példákat többen követni; ’s örvendezésseket akarmi munkás modon jelenteni nem restellenék; tsak ezt teszem ide mellyet ddo B. Prónay Laszló hozzám küldött.”
2o Az én Elsz hát én örömöm ’s én Kedves Pasztorom nints a’ Seriesben; ’s hát mit vétett az Te ellened, hogy ki hagytad, ’s tsak magát a’ Piros hajnalt említed.
3o Ha annyi lessz egy egy Hónapos írásban, nem győzöd el írással; ’s hát Typographust kapsz e neki? mert azok könnyen meg-tsalnak; - nevettem, hogy meg-tudtam Pesten is, hogy a’ Múseumosoknak a’ Typographus mind öszve 24 exemplárt ád; hiszen az ajándékra sem elég.
Erasztodra ’s első Hajosodra tett jegyzéseim szerént Gesznert ha bántani nem mered ugy a’ mint én meg-fűsűltem; és tsak azért, hogy Praescribált; ime ide teszem más stilussal; vagy ha most el-marad, meg-kűldöm: én pedig örömestebb bántanám akarmellyik szarvas Német Auctort, mint a’ Magyarokat: ugy vigyázok az aequilibriumra mint a’ Burkus, ’s haragszom ha valaki Praescribál; mert osztán minden bolondságot imadandó virtusúl tulajdonítanak neki; pedig sokszor az álmomat sem adnám némellyiknek az eszéért.
B. Radainak tegnap vettem levelét; azt javasolja: hogy adjam által neked a’ Nyári Ejtszakát; hogy hónapos írásidban darabonként ki adogathasd. - Azt*
Az A a-ból jav.
feleltem neki mindjárt tegnap, hogy Te egésszen is ki adod ha kivanom, nem szaggatva, (és szaggatva semmit sem is ér) de már elébb meg-kell varnom Groff Szetsényi levelét. - Hanem,*
A H h-ból jav.
van egy nagy akadály: Te magad nálam azt vallottad: hogy nem kapsz az Astronomiánn, nalatok pedig nints ollyan ember, a’ ki ha kapna is rajta, tudna hozzá; és igy ki lessz a’ Corrector? Tudod mennyire ki vagyok téve az irigy bolondságnak; találjanak tsak benne egy szarvas hibát; majd meg-adják nekem: abban pedig ollyanok is vagynak, mellyekkel mostani Praescriptus Astronomusokat is pofozok, ’s rész szerént fél-eleven be-látással vádolok.
A’ régibb holmimét már most nem bántom: Egy fragmentumomat melly-forma íráshoz pedig még szokatlanabbatska vóltam, magad láttad; a’ többi is ollyan: nem tudok én abban corrigálni, a’ mit egyszer meg-irok, ha tsak egésszen el-nem-bontom. - Ha nem restelled, szedd ki a’ javát, a’ mediocrist corrigáld, ’s darabonként küld által; ugy talám többre megyünk: azomban az én második holmim meg fog készűlni az első nélkül, ’s elég nagy lessz; az elsőnek a’ javát idővel a’ harmadikhoz is hozzá lehet kaptsolni: a’ szakaszokat a’ mint el rendelted Holmimben, azt jól találtad; ha meg eshetik a’ purumban; mert már egynehány arkust le írtam; én is ugy fogom el szaggatni. A’ Lélek Halhatatlansága’ dedicatioja ki van hagyva, de abban is kedvedet tőltöm; és bele tsinálom, még pedig ezzel a’ clausulával, hogy egy Jó Barátom úgy akarta, hogy az ki ne maradjon.
Batsányi hadd vesződjön magával ha kezdte; - annak az embernek szép olvasása van; kár hogy a’ természete nem hozzá való; de mond meg nekem mit akar Batsanyi a’ második negyedben? mikor azt mondja: hogy némellyek még Anacreonra is merik vetni szentségtörő kezeiket.
En ugyan bolondá lettem a’ Psychologiával; tegnap még jött Bétsböl a’ levél, hogy még Majusban lessz a’ fel-küldésnek terminussa. NB. Mikor az emlékezetet ’s a’ szerént a’ Tudományt segitő jelekről beszéllek a’ Psychologiaban; Scholion formánn ki terjeszkedem benne; ’s ki nevetem azokat a’ kik a Magyar nyelvet alkalmatlannak vallják: meg mutatom ott: hogy a’ Magyarnak tsak tsupa radikális tör’sök szava lehet 42585 hat hogy lehetne a’ magyar nyelv szűk?
Csapodihoz hólnap megyek; tudom hogy el-iszonyodik ha leveled hátulját olvassa; ’s ugy talál lenni, hogy a’ Báttya nyitotta-fel leveledet: ő neki irj per Budám Albam Adánd a’ Kereszt neve Gábor, Somogy Vármegyei Fő SzBíro, igy el-nem tévedhet a’ Levele.
Csapodi nekem post 19/11 egy Imádságos könyvet ajándékozott. Betbuch, Te jól ismered; a’ második paginann alatt ki van téve, mikor jött ki 5784-ben: kezd el a’ 72dik paginann, és akarmi ütve vétve forditsd le akar magyarúl akar Deákúl, félig; - darabonként meg küldheted Leveleidben; ha az nálom meg-keszűlhet; én le irom azt magamnak magyarúl, ugy hogy magad is tsak úgy olvasod el, ha én akarom.
Prof. Aszalait köszöntöm: ő engem többször nem emleget, mint én őtet, szívét nagyon szeretem; characterét betsűlöm. Boldog vagy, ha minden subalternussaid ollyanok. Szabó Dávidnak mond-meg: hogy köszönöm hogy a’ Museumban meg-emlékezett rólam.
Nekem meg-igerted a’ magad képét: hát hová lett? Nem értem tellyes erőben, mit irsz mostani leveledben a’ Pántlika eránt; hogy vársz tőlem: azt-e? hogy az egész Játékot ki dolgozzam, a’ magam esze szerént: - mert azt Szabó Laszlo hire és meg-egyezése nélkül nem tselekszem; Te bátrabban meg-tehetd; sőt van a’hoz elég ereje magának is mutattad e már neki a’ Chorust? - ’s mint tetszik?
Barátom; szabadon hagylak ám most is, hogy ki add vagy ne add Gesznerre tett jegyzésimet; sőt azzal is hogy igazitts rajta ha tetszik, de azért teszem ide most; hogy talám elsőbb levelemben keményen találtam írni. - A’ Pantlika Krisissiből, Seneca’ mentséget ki ne hagyd; mert őtet sokan nem tudják betsűlni.