XXI.
AZ ASSZONYOK.
ANÁCREONNAK IIdik DALA.
Szarvakkal áld Bikákat
Az Ég; Lovat körömmel,
Nyúlat sebes futással;
Fogakkal áld Oroszlánt.
Úszást adott Halaknak.
Madaraknak ád repűlést
A’ Férjfiaknak elmét.1
Φρονημα. Nem elmét (ingenium) hanem inkább eszet, mély értelmet, mély által-értést. (Kazinczy)
„Nem adott az Asszonyoknak?”
Adott; de az mi? – Szépség!
Minden paizs helyett van,
Mind dárda, nyil helyett ez!
Meg-győz vasat, ’s akár melly
Tüzet ha szép az Asszony.

FŐLDI.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó