XVIII.
ERKŐLTSI TÖRVÉNYEK.
Szeressed az Istent, mint leg-főbb Alkotót,
Az egész Világnak önként lételt adót;
Életedben néki híven imádkozzál,
Rajta kívűl másnak soha ne áldozzál.
A’ jó-tételekben gyors ’s szorgalmatos légy;
Vígyázz hogy soha-is semmi rosszat ne tégy.
A’ Jóságot betsűld tsak önnön-magáért;
Útálj minden rútat maga rútságáért.
Jutalom ’s félelem bűn’ következése
’S az ártatlanságnak lett le-vetkezése:
Ha tsak azért vagy jó, hogy büntetéstől félsz,
Úgy már tsak magadnak, ’s nem az Istennek élsz.
A’ Jóság magában már elég jutalom,
Mert a’ végző vége örökös nyúgalom,
A’ félelem szolgák, ’s nem fiak vezére
Ez bilints, nem illő Szabadok kezére,
Bóldog ki Istenét szeretve tiszteli,
Szabad szíve rossz helytt mert jóval van teli;
Igazán Isteni tiszteletet a’ tész,
Kiben tsak jót venni törekedik az ész.
Az emberi Nyelvek bár mint beszéljenek,
Ne gondolj azokkal, jót, vagy rosszt véljenek
Felőled: nem az az ember élte’ sava,
Nem az e’ Világnak valóságos java.
Dolgaid mert folytasd ámbár vígyázzással,
Kötelességedben ne élj hibázással,
Sokszor még is érhet a’ jó helyett rossz hír,
Mert a’ bársonyra-is rá tseppenhet a’ zsír.
Kórmányja éltednek az Isten’ félelme
Lévén, melletted lessz mindég szent védelme,
Mert a’ ki reményjét ő benne helyhezti,
Végső szerentséjét soha el-nem veszti.
Őrizd inkább Lelked világi nevednél
Ez leg-féltőbb kintsed lévén mindenednél;
Olly tisztán tartsad azt, hogy ha vissza-kéri,
Az, a’ ki adta vólt Menny legyen a’ béri.
Sok emberek között élvén e’ világot,
Tövis-kóró közzé ne-hintsd a’ virágot.
Ne véttsél senkinek; de abban szemes légy
Szoros barátsági kötést hogy kivel tégy.
Illendően betsűld a’ jókat, ’s szeressed,
Sajnáld az ügyetlen gyengét, ’s meg ne vessed:
Meg-útálni embert, embernek nem lehet,
Szánja Sorsát, ha más jót véle nem tehet.
Mert vedd gondolóra, ’s szálljál a’ szívedbe,
Másnál ha elmésb vagy; a’ te értékedbe’
Vólt é helyheztetve hogy ollyanná lettél?
Ingyen kegyelemből a’ ki mindent vettél.
Előre nézz, ’s vígyázz, midőn nagyobbakkal
Beszélsz; szólj elmésen hozzád hasonlókkal;
Egyenes hűséget viselj barátodhoz,
’S szelídséget kitsiny’, nagyhoz, ’s nyomattakhoz.
Saját Királyodat ’s főlded’ fejedelmét,
Mint kedves Hazádnak eggyik fő védelmét
Tiszteljed, ’s szeressed fedhetetlen szívvel,
Hazafihoz illő indúlattal, hívvel.
El-aléltt nyomorgó, ’sínlő szegényeket,
Mint te sajátidat segítsed ezeket.
Tsak magadért éppen ne légy teremtetve,
Éljen más is, tőled elevenítetve.
Kettős szívet ne tarts színesség nélkűl élj,
A’ színes baráttól mint a’ bűntől úgy félj,
A’ szád meg-eggyező légyen a’ szíveddel
Szavaidat soha ne-pótold hiteddel,
El-kerűld szemesen az ollyan helyeket
Remitőűeknek, hívnak a’ mellyeket,
Sok ártatlan Lelkek kik miatt vesztek már
Ottan múlatozni következhető kár.
Légyen eggy fő gondod főldi szegényekre,
Náladnál nyomottabb sorsú emberekre.
Bóldogítsad őket minden javaiddal,
’S ne keserítsed-meg sértő szavaiddal.
Ez mindenik néked Atyádfia ’s Véred,
Testvéred, ’s barátod: ha annak esméred.
Esmérd annak, érte örök jutalom ér,
Mulandó az tőled, a’ miből ő részt kér.
Te hozzád be-térő útazot ’s idegent
Láss baráti szívvel, tégy véle jót mindent,
Házadnál olly betsben légyen ő személye,
Idegen helyt lenni magát hogy ne-vélje.
El-kerűlj zűrzavart, ’s háborúságokat,
Mint hozzád nem illő alatsonyságokat
A’ józan elmével ezek ellenkeznek,
’S Eggy jól-rendeltt szívbe soha nem férkeznek.
Kerűlj minden józan elmét rontó férget
Mint elmét epesztő, ’s Lelket vesztő mérget,
Ne igyekezz lenni soha mást bosszantó,
Atyafi ’s baráti köteleket bontó.
Rendeld szolgaidnak Sorsát tűrhetövé,
Köszönd hogy ő tiéd, nem te vagy az övé;
A’ szomorú eset okozta ezeket,
Emberek szolgálják hogy az embereket.
Neked ha hogy Lyányod, avagy fiad lészen,
A’ bőlts Isten azok Atyjokká ha tészen,
Örűlj; de reszkesd is e’ kötelességet
Mint nagy számadásra vonszó kezességet,
Dolog a’ Lyányokat ’s fiakat nevelni,
Ember-korra gyenge-vóltokból emelni,
Addig pedig Atyjok a’ szám-adó szolga,
Ki ha nem jól számol, nehéz lesz a’ dolga.
Igyekezz azért hát hogy jól nevelhessed
Magzatid, példáddal jóra vezérlhessed,
Kérjed mind szüntelen az Isten’ kegyelmét
Neked is Nékik is adja szent Segelmét.
Elsőben is rendbe jóba szedjed szívét,
Hogy belé ne lője a’ bűn maga’ ívét,
Az elme gyakorlás, ’s test’ rendbe szedése,
A’ nevelés másod’ rend következése
Inkább oktasd őket a’ jó-szívűségre,
Mint világi egyéb más minéműségre,
Kik Lélek kárával testek ékesítnek,
Mind Testet, mind Lelket veszítni segítnek.
Apróbb idejekben
rettegve féljenek,
1
rettegve, de miként?
Ifjúságokban félve szeressenek:
Ember korra kelvén a’ végső vénségig,
Félve szeressenek, ’s tiszteljenek végig.
Kisded idejekben azért Mesterek légy,
Ifiú korokban Atyai nevet végy:
Emberek ha lesznek, légy Atyjok, ’s barátok,
Úgy mind rájok, mind rád, áldás száll, nem átok.
Sorsodon ne törődj, bízd azt Istenedre,
A’ ki híven vígyáz reád ’s mindenedre,
Akarmelly történet ér, bátor szívvel légy,
Ártatlanságodban erőt, ’s biztatást végy.
Sok bajt sopánkodva viselni még rosszabb,
Sok gyötrelem eggynek rövid, másnak hosszabb,
A’ bátor, ’s szenvedni-túdó vídám elme;
Sokat el-győz, a’ melly másnak veszedelme.
EPAMINONDAS.
2Eggy Barátja az ezt írtt Consiliáriusnak, ki-törlötte igaz nevét kéz-írásom alól, ’s ezt a’ Nevet írta alá. Engedtem kívánságának, ’s meg-hagytam esmeretlenebb nevét. – Hogy a’ Vers sok esztendőkkel íródott ez-előtt, azt kiki láthatja; világosan mutatja azt a’ Stoicusi Principiumoknak a’ nem Stoicusiakkal való öszve-zavarása. SZEPHALMY.