XIII.
KÉT VÉNUS.
’S KÜLÖMBÖZŐ KÉT FIJOK.
Két Vénust* tartott hajdan a’ Régi-időség,
Mennyeinek hivták a’ szebbet, ’s vólt fia ennek
A’ Szeretet, a’ szent Szeretet, melly eggyüve forraszt
Két egyenes szívet, mikor a’ szépek seregéből
Választat valamelly Leánykát Ház-Dísznek örökre;
’S Lelkeiket egynek olvasztván mennyei tüzzel,
Eggy szív, ’s eggy akarat lészen tsak e’ gyönyörű Pár.
A’ másik Vénus sem vólt rút képre; de rút vólt
Erköltsre, ’s minden feslettségekbe merűlő,
S fertelmességgel tellyes: a’ Fattya is éppen
Szint ollyan valamint maga ő; Hívjuk Szerelemnek
Mi Magyarok magyarúl ’s e’ névbe külömböz amattól:
E’ szanaszétt lődőz tzél nélkűl a’ mibe botlik,
’S nem néz semmire is, tsak tölthesse heve kedvét,
A’ szép ’s rút mind eggy, tsak tölthesse heve kedvét:
E’ tett sok derekas Ifjat jóbúl ki-kapóvá,
E’ tett sok tisztes Asszonyt kurvának idővel;
A’ nyalánk Jupitert* e’ változtatta bikává;
’S búja Pasiphaet* ez zárattatta tehénbe.
Hallgass szüz Múzsám ’s örökös leplekbe fedezd-el
Eziszonyúságot, ’s többször ne hozz ilyet elő is.
Oh bóldog! bóldog! ki tudod ’s példákba tanúltad,
A’ szeretet, ’s szerelem egymástól mikbe külőmböz,
’S a’ hív szeretetet választottad Vezetődnek.
Oh! de bezeg vagyon é már most illy emberi Nem még?
Mi Magyarok vóltunk hajdant illyek: ’s mi neveztük.
(Mellyről más Nemzet nem tud
1A’ Magyaron kívűl, eggy Nemzet sem külömbözteti-meg, a’ Szeretetet a’ Szerelemtől.
két névvel az Ámort,
*
’S azzal, hogy sokban különözzenek azt ki-jelenténk,
Ah siralom! édes Eleinktől melly tova fajzánk,
Már a’ mostaniak mind kettöt öszve-zavarták,
’S a’ szent Szeretetet, a’ mosdatlan Szerelemmel
Majd tsak nem eggyé tették: Isten miket értünk!
A. J.