X.
EGYNEHÁNY FABULÁK.
Rész szerént szabadon fordítva, rész szerént Eredetiek.
(1)
A’ MEZEI PRÜTSÖK.
la Fontaine után.
Nyáron által eggy Prütskötske
Énekelt meg-szűnés nélkűl;
A’ mord tél bé-lép azonban,
Hát nints semmi takarmányja
A’ szegény kis Muzsikásnak,
Mellyel télben tengődhetne.
Mit tsináljon? Ő kóldúlni
Szégyenl menni: de meg-halni
Sem akarna nyomorúlttan.
Gondolkodik: El-megy’ végre
A’ Hangyához kőltsön kérni,
’S esküvéssel meg-ígéri
Hogy meg-adja jövő nyáron
A’ kőltsönt interessével.*
Hogy a’ Hangya kőltsön adjon
Az ő-néki nem szokása:
Melly hibái közt leg-kissebb.
Mondja hát rémítő szóval
A’ szegény kőltsön-kérőnek:
Mit tsináltál te a’ nyáron
Mikor én élést gyűjtöttem,
’S még az éjt is nappá tettem?
Felel amaz félénk hanggal:
Én meg-vallom szégyenemre
Éjjel-nappal énekeltem.
„Éjjel-nappal énekeltél?
Most hát kérlek nossza tántzolj!” –
(2)
A’ BÉKÁRÓL.
La Fontaint szabadon követve.
Eggy szép kövér Ökröt látván a’ béka,
Be szép Ökör! mondá Nénjeinek;
Be szívemből szeretnék illy nagy lenni!
E’ szók után kezdé magát fel-fújni,
’S a’ mint feszűlt hólyagzó bőre,
Nőtt é nagyot? kevélyen kérdezé.
Mondják hogy Nem; – „Hát most?” – Még most sem.
„Most nézzetek-meg jól!” – Tsak béka vagy még most is,
’S tanátslanánk hogy el-ne rontsd magad’.
De nem adván hitelt a’ büszke béka
Addig fújta magát míg meg-fakadt.
’S a’ mint pukkant, ki-omla béle.
* * *
Igy jár a’ ki sorsán felyűl héjáz.
Most már sok Gróf merő Hertzegi pompát űz,
’S minden Kis-Úr komornyíkokra vágy;
A’ Burgerség* pedig úgy él mint eggy fő-ember.
Még a’ paraszt Menyetskék-is most már
Módin* kapók. – Nem tarthat ez soká!
Oh be-szentűl mondták a’ Régiek:
Addig nyújtózz a’ meddig lepled ér!
(3)
A’ RÓKÁRÓL és A’ HOLLÓRÓL.
Eggy éh Holló lopott egykor eggy darab sajtot,
A’ mellyel eggy nagy fára száll.
Felettébb éhes vólt folyt szájából a’ nyál;
Midőn eggy vándorló Rókát is arra hajtott
A’ Szerentse vagy Szerentsétlenség.
Ha éh vólt a’ Holló, ez is éh vólt ám még! –
Hogy szárnya nints tsak aztat bánta,
Mert éh gyomrának szánta
Mindjárt a’ sajtotskát mihelyt a’ fához ért.
Hogy azt azért
Gyomrába tsalja-bé minden fortélyt meg-hány,
’S illy szókra fakad végre ki:
E’ szép Madárhoz képest a’ Páva mi?
’S mi a’ leg-festettebb Publikány?
*1A’ Madarak között leg-elevenebb színeik vagynak a’ Publikánoknak, ’s némellyikében az itt élő-számláltt színek fel-találtatnak.
Ám tartsa szépnek más a’ zőldet; sárgát, kéket;
Ám légyen szép a’ ponceau
2Ponceau, veres mák virág, másképpen király-szín.
’s karmazsin,
Tsak paraszt ízlésűk betsűlik a’ festéket;
Az én szemem előtt leg-szebb a’ holló-szín.
Én a’ hízelkedést nem szoktam. – Phoenix
*Főnixmadár.
vólnál
Ha még e’ mellett szépen szólnál!
Itt a’ bolond Madár akarta
Mutatni gyöngy szavát! de ki-tsöszék a’ sajt,
’S azt tsak-hamar a’ Róka fel-kaparta.
Az el-bámúltt Holló nézi ’s nagyot sohajt.
De nem gondolt azzal a’ Róka hogy sohajtott,
Sőt illyen tsúfot űz: Tudd-meg azt jó Madár
Hogy a’ hízelkedés illy jutalommal jár,
Úgy é hogy tsak meg-ért e’ letzkém eggy kis sajtot?
* * *
Az emberek közt is be sok van illy tsalóka
Róka! –
(4)
I. MÁTYÁS KIRÁLYNAK HÁROM RESTJEI.
Eggy régi szó-beszéd szerént.
Helyes mondás a’ Rest tsak főldnek terhe
Szép példát át erről eggy hajdaní Rege.
3Az illyen forma Mesétskéket Regének nevezik a’ Régiek. – Jegyzése a’ Poétának. – – Lásd az I. Darab. 382dik óldalát.
Mátyás Király, mint tréfán kapdosó,
Múlattságból hízlalt eggy házban három Restet.
Egykor a’ ház történetből ki-gyúl. –
„Jaj ég a’ ház!” sikólt az eggyik Rest.
Felel a’ másika: „ki-hordat a’ Király
Ha kellünk nékie!” – A’ harmadik haraggal:
„Hogy nem restelt a’ szátok szólni!” –
Mint ment-ki a’ dolog? – A’ három Rest ott égett.
* * *
O be sok van még most is illyen rest,
Ki aztat várja tsak fel-tátott szájjal
Hogy sűltt galamb repűljön abba bé!
(5)
A’ TORMÁBA ESETT FÉREG.
Eggy tormához szokott féregnek a’ tormája
Utolsó fogytán vólt.
Azt látván eggy szomszéd, de mással élő féreg,
Ki akkor éppen eggy diót martzongatott,
Meg-kínálá hogy abból enne.
Nem én! nem én! felel amaz
Bosszankodó haraggal;
Nékem nem kell a’ te diód,
Az Isten mentsen-meg,
Én inkább meg-halok, de még sem rágok mást
Tormán kívűl.
E’ szók után indúlt mindjárt tormát keresni
’S mind addig tsúszot mászott,
Míg végre újobban tormára kaphatott.
Akkor nagyot sohajt ’s így szól:
Tsak nints több illyen jó gyökér! –
Innen szoktuk azt már köz-szóba’ mondani:
Szint olyan mint a’ torma-féreg.
* * *
Ez a’ letzke néktek szól, kik mindenkor tsak a’ régi
Ó szokást dítséritek, ’s minden jobbnak ellenségi
Vagytok, mert a’ bal ítélet bennetek meg-rögzött már;
’S a’ kakukkal azt tartjátok ti vagytok leg-szebb madár.
Sokszor látjátok mi jobb, sőt sokszor helyben hagyjátok
Azt a’ jobbat, de mivel nem követte Nagy-Apátok,
Igy szóltok: ez élet módja még Apámról szállott rám,
’S mi bajom vólt? de miért is lennék bőltsebb mint Apám?
Nem versengek: sokban illik az igaz hív Maradéknak
Nagy Atyjoknak nyomdokát el-nem hagyni, ’s szent szándéknak
Tartom, ha azt tsak a’ jóba’ ’s nem a’ rosszba’ követik;
De ha ők meg-általkodva, a’ mi jobb azt meg-vetik;
Már e’ szem szúró makattság, ’s már nem dítsérni való;
Mert a’ rossz mindég tsak rossz lessz, úgy a’ jó is mindég jó.
GRÓF Id. RÁDAY GEDEON.