IX.
A’ PROMÉTHEUS TÜZE.
Bürger után.
Az Egekből alíg ére
Le a’ setét főld színére
A’ Prométheus tüze,

Melly a’ fénynek, melegségnek,
És minden elevenségnek
Eredete ’s eszköze.

Már némelly vígyázatlanok,
Sok fiatal oktalanok,
Kik a’ jó intéseket

Gyermek módra meg-útálták
Véletlenűl meg-találták
Égetni a’ kezeket.

Bóldog Isten e’ szokatlan
Újság miatt, melly hallatlan
Lármára kerekedtek

Sok ostoba Anyja ’s Apja
Ostoba Dajkája ’s Papja
Sok ostoba gyermeknek.

A’ Clérus* lúdas tsergéssel,
Kan-pulyka berzenkedéssel
Sikólt a’ Politzia.*

Illendő é hogy tégedet
Élő Istentől eredett
Tűz-láng, az ember fija

A’ halandó kárhoztasson?
A’ gondolat gátoltasson,
És a’ Typographia?

HORVÁTH ÁDÁM.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó