VII.
EGGY HAJÓRA.
Debretzen, April. 21dik. 1789.
Új fergeteg kél ellened, ó Hajó!
’S készűl az álnok síkra taszítani;
Jaj, mit mivelsz? térj, kérlek, ismét
Hajdani hív ki-kötőd’ keblébe.
Nem látod é mint ingadoz a’ kevély
Árbotz? ’s az el-törtt kar-fa miként retseg?
Nem ill’nek illy kétséges úthoz
Bomladozó kötelékid. – Imé
Nints ép vitorlád, nintsenek Istenid,
Kikhez segédért bízva kiálts megint:
Ámbátor, erdők’ leg-nemesbbik
Gyermeke, nagyra-vonúltt Fenyő, te,
Kérkedve hányod esmeretes neved’
’S fő származásod’. A’ remegő Hajós
Nem bízik a’ festett falakban;
Ójjd magad’ a’ dühösűltt szelektől!
Tsüggedve sírtam annyiszor a’ kiért,
De a’ kit épen láttam agyarkodó
Őrvényiből mindég ki-kelni,
Ah! mikor érsz ki-kötődbe vissza!
KAZINCZY FERENTZ.
Horat. Carmin. L. Oda XIV.
O Navis, referent in mare te novi
Fluctus; o quid agis? fortiter occupa
Portum! nonne vides ut
Nudum remigio latus
Et malus celeri saucius Africo,
Antennaeque gemant? ac sine funibus
Vix durare carinae
Possint imperiosius
Aequor? Non tibi sunt integra lintea,
Non Dii, quos iterum pressa voces malo:
Quamvis Pontica pinus,
Silvae filia nobilis,
Jactes et genus et nomen inutile,
Nil pictis timidus navita puppibus
Fidit: tu nisi ventis
Debes ludibrium, cave.
Nuper sollicitum quae mihi taedium,
Nunc desiderium, curaque non levis,
Interfusa nitentes
Vites aequora Cycladas.