III.
EMLÉKESZTETŐ OSZLOP,
azon
Hazafiak Tiszteletére, a’ kik az Ország előtt,
Júniusnak 11-dik és 12-dik Napjain 1790,
a’ Haza-nyelvnek bé-vétele mellett szóllottak.
„FOGD hamar a’ tollat, ’s írd eggy Oszlopra nevenként,
A’ kik szívre vevék a’ haza-nyelvnek ügyét.
DARVAS
1Helytartói Tanátsos Nagy-réti DARVAS FERENTZ Úr, Pesth Vármegye eggyik követje. – Bessenyői BŐTHY IMRE Úr, a’ Hétszemélyi Itélő Szék Bírája Bihar Vármegyei követ. – Gróf Galanthai FEKETE Generális és Aradi követ. – Márkusfalvi MARJASI ISTVÁN Úr Gömör Várm. követje ’s Vice Ispánja. – Helytartói Tanátsos Vajai VAY JÓZSEF Úr Borsodi követ. – Pétsi kerűletbeli Tudományok Fő-Directora Vajai VAY ISTVÁN Úr Zabóltsi követ. – Hétszemélyi Itélő Szék Bírája Otsai BALOG PÉTER Úr Nógradi követ. – DOMOKOS LAJOS Bihari követ. – ALMÁSSY IGNÁTZ a’ Hétszemélyi Itélő Szék Bírája és Heves Várm. követje. – BEZERÉDY IGNÁTZ, a’ Hétszemélyi Itélőszéknek Bírája, és Vas Vármegyének követje.
az Oszlopnak tetején tündökljön: az égig
Nyúltt márvány Ennek tiszteletére kevés. –
Háromszor szóllott, ’s háromszor győz vala szívet,
Mert magyarúl szóllott a’ Magyar ŐSZEK előtt.
Oh! láttam lelkét anya-nyelvén nyögve lebegni!
’S a’ mi azokba kivált bé-hata, lelke vala.
Ird-fel odább BŐTHYt, FEKETÉt, MÁRJÁSSYt: az illyen
Nagy-lelkű Neveket gyermeki rendbe se szedd
Két VAYt, és BALOGot, DOMOKOSt, ’s ALMASSYt-is írd-fel,
Kikhez meg-meg odább tedd BEZERÉDY’ nevét.
Tíz vala Szószóllód, Anya-nyelv! tíz, a’ ki koporsód’
Méllyeiből téged’ fényre, ’s folyásba hozott.
Majd, ha Maradványunk a’ bóldogságnak öléből
Mostani Őseinek tettire vissza-tekint;
Dalra fakad, ’s ezen Oszlopnak tetejére mutatván,
Így szóll, míg szemein drága könyetske remeg.
Ime! azok’ neveit! kik az első talp-falat a’ mí
Bóldogodásunknak fel-vitelére veték.
Ird-fel! – Az én szívemre ugyan fel-metszve maradnak
Tiszteletes Neveik, míg lehelegni fogok.”
Ezt mondván, el-tünt. Szomorú köntösse keservét,
’S teste’ betegségét színe jelenti vala.
Homloka, fő fájási miatt, bé-kötve: ki-sírva
Két szeme: ortzáján bú vala, ’s régi halál.
Aj’kairól látám egyedűl, (de tsak ezt-is azólta,
Hogy nyelvén szóllhat,) hámlani szája’ varát.
Oh! jele, hogy gyógyúl. – Mikor el-tűnt, szinte hevűlni
Kezdék, ’s azt mondám tsendesen: A’ Haza vólt.
VERSEGI.