XXIV.
A’ TÁNTZOS MEDVE
GELLERTBŐL.
Eggy Medve, melly soká tántza után ette
Kenyerét, de sokszor koplalt-is mellette;
Egyszer el-szabadúl, ’s azonnal tsendesen
Kullog az erdőbe haza egyenesen.
A’ Medvék fogadják Atyafi tsókokkal;
’S bé tőltik az erdőt víg mormolásokkal,
’S a’ hol tsak eggy Medve mással szembe szállott,
Petz meg-jött! az első szavok ebből állott:
Azután Petz mindent el-histórizála,
Vándorlásaiban valamit tsudála,
A’ mit tsinált, tudott látni, vagy hallani;
És mikor a’ tántzról kezdett vólt szóllani,
Mintha ott is órrán hordaná a’ lántzot
Két talpára billen, ’s kezd eggy Lengyel tántzot.
Az atyafiságnak el-áll szeme, szája,
Ki-ki látván, melly szép tántzos Petz komája,
Tagjai mozgását bámúlva tsudálták
’S ők is forgásait majmolni próbálták;
De nem tsak az, hogy úgy mint ő, nem járhattak;
Hanem egyenesen fel sem is álhattak,
’S némellyiket a’ tántz orra is buktatta.
De a’ tántzos magát még jobban mutatta.
Egyszer boszonkodva eggy Medve így mormol:
Ez a’ dolog minket gyalázattal kormol,
Hát már mind bolond más? tsak ez a’ fertelmes
Rosdás orru Gokler lessz köztünk értelmes,
’S fel-zúdúl az egész Medve Kompánia
Oszolj! úgy mond, míg nints bajod, Kurva Fia!
Te bolond létedre, másnál bőltsebb lennél!
Petz is el-nyargala, nem várt több szót ennél.
Ne légy bőltsebb mint más, ne félj nem üldöznek;
Mert így mások tőled kitsint külömböznek.
Ha pedig többet tudsz másnál valamivel,
Annál inkább vígyázz: ne kérkedj semmivel,
Eggy darabig igaz, hogy dítsérni fognak,
De majd abrakja lész a’ martzongó fognak,
’S a’ mit benned elébb mint virtust tsudálnak,
Abból kárhozatra méltó bűnt tsinálnak.
1Ez a’ Mese igen jól, és elevenen vagyon fordítva, ’s noha már ki-vagyon egyszer nyomtatva a’ Magyar Músában, még is méltónak ítélem, hogy az Orpheusba is bé-iktattassék; sőt úgy tartom, hogy Fordítója meg-érdemli, hogy fel-serkentessék, Gellert több illyen Meséinek fordítására is, vagy (a’ melly még hasznosabb vólna) originalis Magyar Meséknek ki-dolgozására. Tsak hogy ezt kellene e’ mellett nékie tanátslani, hogy a’ versek módjainak változásaiban is követné Gellertet. Az illyetén Vers változtatással sokkal elevenebben és néhol naivabban lehet ki-tenni a’ dolgot. – Ez az ítélet tétele annak a’ ki ezen jegyzést tette, és a’ Mesét honapos írásomba meg-küldötte. (Sz.)
LÁTZAI JÓZSEF.