XXIII.
HÁROM PRÓBÁI
A’ TELEMACHUS KEZDETÉNEK.
1.
Négy sorú Stróphákban.
Hogy Ulyszesétől történt el-válása,
Nem szűnt Calypszónak azólta sírása;
Ugyan egymást éri sűrű sóhajtása;
El-ment Ulysszese, nints vígasztalása.

Szomorúan hallgat bús barlangja’ tája
Nem zeng szép nótákkal, mint másszor, szép szája;
Lankadttan tsügg, ’s éppen bé-eset Ortzája,
Nymphái nem mernek szólni is hozzája.

Gyakran tsak egyedűl, hogy vidúlást végyen
A’ virágos pástra sétálni ki-mégyen
Mert itt a’ fű, akar melly idő táj légyen
Bimbókat nyit, ’s nem fél hogy a’ dér kárt tégyen.

Nints itt a’ mord ősznek semmi tehettsége
Nem húll-el, mint másutt, a’ fák ékessége
Hanem az időknek drága szelídsége
Mindég tart, nints soha a’ Tavasznak vége.

De nem hogy e’ kies helyek nyájassága
Vidítná Calypszot, sőt szomorúsága
Nő, eszébe jutván régi mulattsága,
És Ulysszesének kedves társasága.

Óh, úgy mond, mikor még itt lakott mellettem,
E’ tájra Ulysszest, be sokat vezettem,
E’ fa alatt véle mennyit ebédlettem?
Be sokat múlattunk, be sokat nevettem.

2.
Két sorú Versekben.
A’ miólta Ulysszes el-ment, Calypszó az ólta
Vígasztalhatatlan vólt, sírt, keserget, ’s minthogy hólta
Néki mint Isten Asszonynak nem történhet soha is.
Nőt szívének epedése, nőtt keserve azzal is.

Nem zeng bezzeg éneket másszor meg-sem szűnő szája.
Szomorúan hallgat bús barlangjának minden tája
El-keseredett Nymphái szánakozva néznek rá,
Szánják, de eggy szót sem mernek még tsak szólni is hozzá.

Gyakran maga egyedűl, hogy eggy kis frissűlést végyen
Az virággal bé-borúltt pástra sétálni ki-mégyen
Mert a’ drága ki-keletnek jóvóltából ott a’ főld,
Meg-változhatatlanúl mindég nyájas mindég zőld.

De nem hogy e’ szép helyek, Calypszónak: szomorúságát,
Enyhítették vólna, sőt Ulysszesnek társaságát,
Régi nyájas társaságát tsak eszébe juttatták,
És Ulysszest emlegették minden fűvek minden fák.

Sokszor mozdúlatlanúl helyben a’ tengernél állott
A’ Part szélén, mellyre bőv könnye sűrű zajjal szállott.
Mindég arra az óldalra nézett, ’s nézni meg-nem szűnt,
A’ hol Ulysszes hajója vitorlaival el-tünt.

Hát egyszersmind a’ mint néz, látja eggy el-tört Hajónak
Széllyel ment darabjait, a’ part felé úszkálónak.
Itten széllyel szórt deszkákat, amott kormányt, ’s Arbotz-fát
Más helytt Evedzőket úszni, más helytt köteleket lát.

3.
Hexameterekben.
Nem tuda bújában vigasztaltatni Calypszo,
A’ miólta kies szigetét oda hagyta Ulysszes,
’S nagy terhére vala hogy meg-nem halhata mint más.

Víg dallal nem zenge bezeg bús Lák-helye, sőt őt’,
Még maga Nymphái sem merték kérdeni mért bús?
Többire tsak egyedűl sétálgata a’ ki-virágzott
Pázsitokon, mivel ott az örök ki-kelet soha sem szűn
A’ pástot sok ezer színnel ki-ruházni; de nem hogy
E’ gyönyörű helyek abba hagyatták vólna keservét;

Sőt szomorú képben hozták tsak vissza Ulysszest,
A’ kivel ott, maga kedve szerént nyájaskoda hajdan.1
Ezen versek, és a’ két első Próbák is nem azon okból írattattak.*
Em.: írattattak,
hogy tovább is folytattassanak, hanem tsak, hogy példái légyenek annak, vallyon mellyik vers neme leg-alkalmatosabb arra, hogy a’ fordítás mentől rövidebb légyen.

GRÓF Id: RÁDAY GEDEON.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó