XXII.
A’ MÁPES MENTSÉGE.2
Hogy Mápes olly részegséges nem vólt, mint a’ minéműnek a’ fellyebb írtt verseiből lehetne gondolni, ki-tetszik az minden több munkáiból. És így a’ fordított verseket inkább gunyoló verseknek lehet tartani az akkori időre. (N. Y.)
Jó Mápes, e’ gyönyörű dalban mért hazudtál?
Hogy szép verset írni tsak részeg fővel tudtál.
Bizony akkor valamelly Papra haragudtál:
A’ ki jól élt, mikor te éh’, ’s szomjan aludtál.

Én úgy vélném hogy soha józanabb sem vóltál,
Mint a’ mikor a’ Kortsmán tréfából meg-hóltál
De meséd szép tzéljait nem értőknek szóltál
’S nálok torkot gyúllasztál inkább, mint sem óltál.

A’ józanság egyedűl Vers-szerzők vezére,
Melly a’ főldről fel-emel egek mellyékére,
Kevés bort tőlt a’ józan, sokkal több vizére,
A’ mikor más Tokait futtat gégéjére.

Tehettségéről szokás kit kit meg-dítsérni,
Kukkot sem tud a’ budgyant, nem hogy verset írni,
’S mit is lehet olly botlós lábúról igírni?
Kit ha részeg, gyermek is meg-tud könnyen bírni.

A’ józan a’ részegest mindenben előzi
Mert fejében nem kereng a’ bé-nyelt bor gőzi,
Elméjében verseit addig ’s addig főzi
Míg Máróhoz* közelít, ’s Násót* néha győzi.

Ollykor a’ józannál sints a’ vers mindég készen,
De elméje tsak hamar ki-derűl egészen,
Melly ha el-ragadtatik, ’s józan részeg lészen,
Phoebus* belé bé-rohan, és tsudákat tészen.

Én Mápes e’ Kortsma-Dalt illyenképpen értem,
Mellynek könnyű folyását nem tsak meg-ditsértem
Hanem Deák lábait Magyar fülhöz mértem
Nyertes! ha tsak árnyékként szépségét el-értem.

N. Y.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó