XXI.
MÁPES GVALTERNEK2
Oxóniai Kánonok a’ XIIIdik Század elején. – Le van fordítva Ánglus nyelvre is. Németre Bürgeren kivűl,*
Bürger, Gottfried August átköltése 1777-es.
Brettschneider is le-fordította.*
Bretschneider, Heinrich Gottfried (1739–1810) fordítása a latin szöveggel együtt 1781-ben jelent meg Pesten, Ráday ismerte mind a fordítót, mind könyvét (vö. Turóczi-Trostler József, 104-105.).
Mind ezt; mind amazt láthatod Vers-gyűjteményeikben.

KORTSMA-DALA.
Mihi est propositum, in taberna mori,
Vinum sit appositum morientis ori;
Ut dicant, cum venerint, Angelorum chori:
Deus sit propitius hinc potatori.

Poculis accenditur animi lucerna;
Cor imbutum nectare volat ad suprema,
Mihi sapit melius vinum in taberna,
Quam quod aqua miscuit Praesulis Pincerna.

Suum cuique proprium dat natura munus;
Ego nunquam potui scribere jejunus,
Me jejunum vincere posset puer unus,
Sitim ac jejunium odi tanquam funus.

Tales versus facio quale vinum bibo,
Ac non possum scribere nisi sumto cibo,
Nihil valet penitus quod jejunus scribo
Nasonem post calices carmine praeibo.

Mihi nunquam Spiritus Prophetiae datur,
Nonnisi cum fuerit venter bene satur;
Cum in arce cerebri Bachus dominatur,
In me Phoebus irruit, ac miranda fatur.

XXI.
UGYAN-AZ
Azon Mértékű Versekben.
Szándékom hogy éltemet végezzem Kortsmába,
Haldokló számhoz közel bor légyen Kannába’,
Hadd mondják az Angyalok ama vég órába,
Isten e’ nagy Ihatót végye irgalmába.

A’ bor és szövétneke, Bőltsesség sáfára;
Melly a’ főldről fel rágad egek határára;
De tsúszóbb a’ Kortsmai, ’s jobb inyem számára;
Mint a’ kit vizzel kever a’ Püspök Kóltsára.

Tehettségéről szokás kit kit meg-ditsirni;
Ám nem turtam soha-is verset szomjan irni,
Engem tsak eggy gyermek-is meg-tud éhen birni
’S nékem mintsem koplalást, jobb halált igérni:

Ollyan versem a’ millyen bort gyomromban főzök,
Járják éh hassal fejem tsak tompitó gőzök,
Munkám eggy babot sem ér, kin szomjan kérőzök,
Bor-korsok közt Násót is könnyen meg-előzök.

Buta elmémben soha eggy vers sintsen készen,
Valameddig gégém jól magához nem vészen,
De mihelyt az Agy-velöm Ura Bacchus* lészen
Phoebus* belém bé-rohan, és tsudákat tészen.

N. Y.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó