XX.
A’ VIOLÁTSKA ÉS RÓZSA.
Rudolphi Carolinának Német Verse szerént.
Szabadon követve.
Mosolyogván űlt a’ Páston
Eggy szelíd kis violátska,
’S nem visgálódgata széllyel,
Ha reá meresztett szemmel,
Néznek é kis tőltsérére?
’S vagynak é sok tisztelői?

Közel hozzá nagy kevélyen
Eggy nagy Rósa-bokor állott,
’S így szólítja-meg szegénykét:
Te kis törpe tsemetétske!
Tám azt tartod, tám azt véled,
Hogy illy víg vagy, ’s igy mosolygasz,
Hogy e’ vőlgybe’ te kivűled
Több virág nints ki-virítva,
’S tsak te magad vagy virág szál?
Hogy van eggy kis jó szagotskád,
Ne talám te abba bízva
Lettél illyen büszkévé,
’S illy kevélyen mosolygóvá?
Hidd-el, hidd-el, alig tűnől
A’ leg-visgálódóbb szemnek
Pillantjába: Engem nézzél,
Nézd mint jönek mindenünnen,
Nézésemre, ’s mint tsudályák
Ki-terjesztett szép Rósáim,
És az itt el-szórt virágok
Mint tisztelnek mint Királynét.
Ezen dölyfös kérkedésre,
A’ kis törpe Violátska
Édesden mosolydogála
’S kis töltsére el-hintette
Szív frissítő szép illatját.

Igy szól osztán a’ kevélynek;
Én sorsommal meg-elégszem,
Tsak maradjak víg kedv mellett
Ártatlan jó violátska:
’S ámbár gyengyébb illatotskám
Nagyon messze nem terjedhet,
’S nagy mellyéket bé-nem tőlthet:
Tág lessz nékem e’ kis környék,
Ha bé-tőlti illatotskám,
’S vagyok itt kis violátska
Ollyan, mint eggy kis Királyné.
Jól tudom hogy szebb vagy nálam.
’S bővebb illattal bé-tőlthedd
A’ vidéket: A’ kis méhek
Még-is szint úgy rám-is szállnak
Mint te-rád és szint úgy szívnak
Édes mézet kis tsészémből;
’S ha valamelly szép Szűz ollykor
A’ pázsitra mellém döl-le,
’S le-szakasztván száratskámról,
Kezd szaglálni sohajtgatva,
’S a’ mint szaglál (ne irígyeld)
Még szépnek-is nevez engem,
Nem tsak nevez, de tart annak.
Ujra osztán fel-sohajtván
Buzgón néz fel az egekre
’S így szól, a’ mint tart kezébe:
Áldott, áldott légy Teremtőm!
Ki e’ kis virágotskát-is,
Mint a’ Rózsát teremtetted,
’S meg-áldottad szép illattal.

Hidd-el, szomszéd, a’ Természet
Mindent bőltsen tud rendelni,
Téged bőltsen tett pompássá
Engem bőltsen tett törpévé:
Kérlek ezen az Osztályon
Nyúgodjunk-meg mind a’ ketten.

* * *
Vajha, vajha minden ember
Mint ez a’ kis Violátska,
Ollyan módon gondolkozna,
’S osztott sorsán meg-nyúgodna,
’S a’ máséra nem vágyódna!
Bóldog vólna minden Ember:
Éppen ollyan bóldog vólna,
Mint ez a’ kis Violátska.

Oh hát! kivált Alsóbb Rendek!
Mindenkori példátokra
Légyen e’ kis Violátska.

GRÓF ID. RÁDAY GEDEON
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó