El-érte mai napon a’ Nemes Haza azon fő-tzélját, mellynek gyakorlásától huszon-öt esztendőknek forgása alatt el-rekesztetvén, innen naponként nevekedő fájdalmat, egyedűl a’ jó kivánságnak, és reménységnek gyámolával támogatni kéntelenítetett. El-érte mondám: a’ midőn mai napon azon Nemes Magyar Hazánk maga Tagjait, ezen Ország Köz-Gyűlésében, Ösi szabad Vokssal hajdani Magyar-dísszel egybe-gyűlve, kinek-kinek maga Törvényes Rendét, és Szabadságát vissza adattatva, és mindnyájokat, édes Magyar Eleink példájával, a’ Köz-jónak munkálására, eggy Szívvel eggy Lélekkel fel-készűlve látja. – Minek-utánna tudni-illik, fel-tetszet azon örvendetes tiszta Napunk, mellynek fel-derűlésével azon mostoha, és sok titkos köny-húlla-tásokkal áztatott szomorú Sorsunk, és végső romlásra hanyatló Viszontagságaink után, meg-érkezett még egyszer, azon régen ohajtott bóldog Idő, mellyben vérrel-szerzett, sok Törvénnyel erősített, de már tsak nem haldokló eredeti Nemes Magyar Szabadságunkat, tős-gyökeres Törvénnyeinket, úgy ezeknek foganatos erejét, és régi szentségét az egész Hazának, és Nemzetnek hajdani Tekintetes Méltóságával, és arany Bóldogságával, nem tsak elébbeni virágzó állapotjára, ’s Törvényes-lábára vissza-állíthatjuk, de eggyúttal minden Bal-történetek, ’s az idővel, és emberi-sorssal közönségesen eggyüt-járó Változások ellen-is, ellene fel-találandó, eszközök-által úgy meg-erősithetjük, hogy azokat semmi idő múlás, semmi szerentse mostohasága, semmi Rosz-akaróink fortélja, vagy külsö, belsö Ellenségink’ Ostroma, meg-ne mozdithassa, fel ne forgathassa. De nem-is lehet erről kételkednünk, ha félre-tévén minden rész-rehajló magános tekinteteket, és az el-multtaknak kedvetlen Érzékenységéből, Szívünket ugyan érdeklö, de a’ Köz-jónak útán-kívűl munkálódó ösztönöket, azt vesszük eggyedűl, minden Igyekezeteink, és Munkáink egyenes Tárgyáúl, hogy az Haza Köz javát, ’s Bóldogságát (melly kinek-kinek Bóldogságával, el-válhatatlanúl, egybe-vagyon köttetve) eggy Erő, eggy Értelem mellett, minden félre való hajlás nélkűl munkálhassuk, elő-mozdíthassuk.

 Ha ezt tselekesszük, bizonyos Reménység táplálhat mindnyájunkat, hogy a’ melly aranyidőket éltek édes Eleink, Szent-István, Szent László, Első Lajos, ’s több nagy és bóldog emlékezetű Magyar Királyainknak idejekben, Mi is, és az Utánnunk-következendő Maradékok, hasonlót érhetünk, ’s ezekben tündöklő, virágzó Hazánk, bóldog állapotját vissza nyerhetjük.

 Nem lessz tehát senki, a’ ki ezen most jelentett fő Tzélokat maga előtt viselvén, eggyedűl a’ Köz-jót nézéndi, azokról a’ mellyek sebhettek vólna, el-felejtkezvén, fel-ne szentelje mind ezeket, azon Jókért, mellyeket fog szűlni saját-Indúlátinknak meg győzése, és az Haza-Javáért, Nemzeti Szabadságunknak örökös meg-maradásáért, készséges fel-áldozása.

 Illik ez, sőt szükséges annyival inkább, hogy valamint az egész ki-terjedet Világon nagy hire, nagy neve vagyon Nemzetünknek: úgy kivált mostani éles Környűlállasokban, mind távolabb lévő Fejedelmek, és Nemzetek, vígyázó Szemmel figyelmeznek reánk és minden mozdulásainkra, minden végezéseinkre. Méltó azért, hogy ki-vetkezvén minden alatsonságból, és Ellenünk leg-kissebb ki-fogásra, a’ vagy bal-ítéletre útat mutatható, Magyar Nemes Szívünkhöz nem illő Kitsinségből öszve kaptsoltt szívvel, ’s igyekezettel oda fel-emelkedjünk, a’ holott Nemzetünk örökös Nevét, Bóldogságát meg-állapítván, ’s nem tsak ditsőséges Magyar Eleinknek nyomdokiba vissza térhessünk, de a’ Külső Szomszéd Világnak-is felőlünk való Várakozását bé-tőlthessük.

 A’ mi engemet illet: mind született Haza-Fiúi, mind Hivatal-béli ösztönöktől indítatván, valamint eddig nappali, éjjeli munkáimat, egész igyekezettel oda intéztem, hogy tehetségem szerént, kinek-kinek, és a’ Haza Köz-tzéljának meg-felelhessek, ’s azt a’ mennyire lehetett elő-mozdítsam, és közelítsem, úgy fő-igyekezetem ez után is, hogy a’ Nemes Haza kivánságának, Tetszésének, engedelmeskedvén, a’ mennyire rajtam áll, a’ Nemes Hazának vélem-való meg-elégedését el érhessem. Többnyire kedvesen vészi a’ Felséges Tábla a’ T. Statusoknak szives Köszöntéseket, addig-is, míg Tagjai közzűl majdan küldendő Követei által szíves Indúlatját bővebben ki-nyilatkoztatja.