VII.
ABELÁRD UTÓLSÓ SZAVAI
HELOIZHOZ,
A’ Német Originál után.
Oda van reményünk, oda! szívem fele!
Gyászos fájdalommal vagyon Lelkem tele!
Kedves Heloízom, a’ kivel éltemet
Osztottam, maradj-el! ’s felejtsd-el Nevemet!
Hogy egymással éljünk nem akarják Egek!
Repdesnek előttünk sok ezer fellegek!
Tsak azt kérem tőled, hogy a’ sáppadtt halál
Ha reám régi hív barátodra talál:
Ejts ha tsak eggy könnyet érettem szemedből!
’S botsáss eggy sohajtást el-szorúltt mellyedből.
Gy. TSÉPÁNY ISTVÁN.