II.
EGGY VÉN EMBERRŐL.
Mese, Gellertet követve.
Nagy történeteket éneklek, ’s olly öreg embert,
A’ ki kilentzvenszer ért már aratást: Nosza készíts
Calliope* laurust,* készíts koszorúkat eszemnek,
Mert ha Borostyánt most nem fog érdemleni munkám,
Énekeket ezután elmém nem fog soha szűlni.
Irjon más borról, irjon más a’ szerelemről,
Nékiek engedem én a’ bornak ’s a’ szerelemnek
Nyájas énekeit; énnékem Énekem a’ Vén.
Hartzakat írjon más, ’s fel-dúltt várak pora hamvát,
’S örökösítse nevét illy szörnyű versei által.
Hallgatok illyekröl: lessz nékem énekem a’ Vén.
Óh! Hír név hass-el a’ leg-későbbi időkre,
Hass-el, hadd vegyenek jó példát mások-is ebből.
Halljátok-meg idők, értsétek-meg Maradékok:
Ezt a’ nagy hírű férfit Anya szűlte világra,
Élt, – meg-házasodott, – lett számos gyermeke, – meg-hólt.
Már híres munkám végzém. Tapsoljatok a’ kik
Tükörként veszitek magatoknak érdemes éltét;
Rólatok-is, ha élni fogok, illy verseket írok.
B. Id. RÁDAY GEDEON.