XVII.
A’ SZALA VÁRMEGYEI KORONA-ŐRZŐ
NEMES SEREG’ BUDÁRA INDÚLÁSAKOR.
Füred Iker 26dikén, 1790.
Lóra Magyar! Trombita zeng – hangzik a’ tárogató –
Nagy kints vár, … Márs *a’ vezetö, … Hajnal az út-mutató.
Nagy kints vár… arany záloga Ösi Szabadságodnak
Márs vezet; a’ ki erőt is szokott adni karodnak.
Tárgyad felé a’ víg útat a’ szép hajnal mutatja,
Most halad, ’s nap költte felől szárnyait tsattogtatja;
Országunk’ teteje felé tsalogat mosollyogva,
Hól zászlódat sok Nemzeti zászlók várják lobogva.
A’ tele Hold a’ Hajnalnak áll által ellenébe
Söt már le-tsúsz a’ hegy mellett a’ Tethis’* tengerébe.
’S jelenti, hogy noha fényes és erös szarvú vala,
El-tünik, mihelyt fel-tetszik szabadságod’ hajnala.
Pirosodj gyönyörű Hajnal, ’s ragyogó fényed maga
Legyen nemes Vitézinknek, legyen vezér tsillaga,
A’ Te édes reménységed, a’ Te fényed vezesse,
Oda, a’ hól már készen vár Országunk’ sok Nemesse. –
Hajtsátok le fejeteket Füred’ kies hegyei!
Alatsonyodjatok bértzes Balaton’ vidékei!
Emelkedjetek forrással bővös vőlgy menedékek,
Hadd süssön kebeletekbe a’ hajnal: engedjétek.
Botsássátok ki a’ Nemes sereget belőletek,
Sőt vidám lovágjainak jó útat készítsetek.
Hadd kövessék, sijetessék örvendetes útjokat,
Hadd nézhessék, ölelhessék hamar édes Anyjokat.
Hadd köszöntsék ama’ magas Palotát nem sokára,
Mellyet Mátyásunk épitett szomszédi’ tsudájára.
Hadd lássák öröm könyek közt, mi van? és kik vannak ott,
Hol ez elött egy Századdal Pogány ellenség lakott.
Söt a’ hol tsak nem régen-is a’ Magyart sem esmérték,
Miólta a’ Márs fijait fegyver nélkül meg-verték.
A’ Szent Szűz keblébe költvén a’
Jupiter* madara,
1A’ Jupiter madara a’ Sas; a’ Szent Szüz a’ Szabadság.
Nem tudta a’ Mátyás’ nyelvét a’ Hunyadi’ udvara.
Képzem mitsoda örömmel fogadja Buda Vára.
Az annyiszor kint bújdosott Koronánk’ óltalmára,
Midön látja, hogy ez-után nem a’ porban tsúszkálva,
Nem alatsony lelkűképpen két felé sántikálva,
’S nem ollyan örzi, a’ kire ha a’ gög vagy félsz rá ért,
Ez szentség’ kúltsát el-adni kész az Ország’ kúltsáért.
Hanem, minden eröltetést, és terhet el-szenvedve,
’S még-is az alatsonyságból hegyekre emelkedve;
Éjjel-is látó
Bagoly-ként be néz Buda várába,
2Ezen Zászló-álly is eggy három hegyen álló, ’s szájában ki-vontt kardot tartó őr-baglyot viseltt tarsolyján.
’S mind két lábát jól meg-vetve kardot tart a’ szájába.
Siessetek hát! menjetek édes Anyám’ Fijai!
Márs vezet; ott várnak a’ Márs’ tábori magzatai.
Kik már tudják; – meg-tanúlták: mit zálogol e’ szent kints?
Érzik, mi szokott történni ott a’ hol egyesség nints.
Azok örzik jó Anyánkat, édes Magyar Hazánkat,
Mi, a’ szövetség’ zálogát Nemzeti Koronánkat.
Képzem: ha el-érkezhettek a’ Buda Vár’ hegyére,
Mint megy ismét a’ két testvér, egymas’ ölelésére.
Kik nem rég szivek el-telve Nemes örvendezéssel,
Vitéz módra köszöntötték egymást, kardbillentéssel,
Midön a’
Gréven fijait
*A Graeven-huszárokat 1790 tavaszán az országgyűlésre Pestre vezényelték a török határról, ám azok előbb megálltak Keszthelyen és a nemesi bandériumokkal együtt ünnepeltek. A Graeven-huszárokat Festetics György (1755–1819) vezette, a zalai bandériumot az öccse, Festetics János (1. Nagy Iván; Kempelen nem említi).
Keszthelyre sijettette.
festetits györgy, – ’s e’ Zászlóalyt jános Öttse vezette.
És ékes Magyar beszéddel mind ketten meg-mutatták,
Hogy Isteni tsuda-képen már az egek meg-adták,
Hogy nem lakatúl van vetve a’ hadi nép réátok,
Hanem a’ Magyar Nemes Rend, ’s a’ Katona Barátok.
Derűlj kies Hajnal! derűlj! fényesitsed az eget.
Vezesd ditső fényed felé ezen Nemes sereget.
Ereszd-meg Vitéz! ereszd-meg, lobogóra zászlódat,
Fújd-meg; most nem vélik roszra; fújd-meg tárogatódat.
Buda ditsö Vára felé sijettesd Paripádat,
Nézd-meg a’ szám-kivetésből haza jött Koronádat.
’S örizd – de térj-ki egyenes útadból Veszprém felé,
Ottan találsz egy szent hellyet, nézd-meg-azt-is, menj belé.
A’ hová a’ Magasságból tsattogó menydörgések
A’ sokszori unszolások ’s rémítő ijesztések
Bé-nem hatottak; ’s őrzői úgy álltak őrizetet,
Hogy ki-nem adták azt; a’ mit a’ Haza nálok le-tett.
3A’ Veszprémi Levél-tárt őrző káptalan.
Menj, menj Nemes Vitéz Sereg! útazz Isten hirével;
Míg kezet fogsz nem sokára más Megyék Seregével.
’S meg-tanúlod, eggy nagyobb; ’s még nem látott Társaságban,
Mitsoda? ’s még mi lehetne a’ Magyar, az Országban.
PÁLÓTZI HORVÁTH ÁDÁM.