XIII.
SKIZZEK
2Azt az elő-rajzolatot, midőn még tsak krétával jegyzi-meg a’ ki-feszített vásznan a’ Festő a’ fő, kar, kéz ’s más részek’ határ-lineájit, Skizznek nevezik.
A’ VOLTAIRE ÉLETÉBŐL.
MARIE FRANCOIS AROUET, Párisban 1694ben. Novembernek 14dikén születettetett. – Az Atyja Consiliarius ’s a’ Királyi Kints-tárnak eggyik Tisztje vala. – Ki-mutatta még zsendűlő ifjúságában mi fogna lenni, ’s már tizenhárom esztendős korában versei által Ninon de Lenclosnak nem tsak esmérettségébe jutott, hanem tőle két ezer Frantzia livra ajándékot is nyert: de elmésségével eggyütt annak a’ zabolátlan pajkosságnak is sok szikráit jelengette, a’ mellyel az után olly sokakat meg botránkoztatott. Pater le Jay, eggy Jézsuita Professor a’ Nagy Lajos Oskolájában, prophetai lélekkel jövendőlte-meg egykor, midőn ez néki még tanitványja vólt, hogy idővel Vezérje lessz a’ Keresztyén Vallás ellenségeinek; ’s Voltaire sokkal hívebb tisztelője vala a’ szegény Le-Jaynek mintsem hogy hazugságban hagyta vólna maradni jövendőlését. – – 1713ban Marquis de Chateneut-öt késérte Hollandiába. Ott Dü-Noyer Ur Kis-Asszonyába belé szeretett, ’s el-tiltatván a háztól, arra akarta venni kedvesét, hogy őltözzön ferjfi ruhába, ’s véle szökjön el. Szándékok el-árúltatott, ’s a’ Marquis őt Versajllba küldé-vissza, még pedig rendelést tévén ott, hogy többé vissza se eresztessék.
Már meg-jelent Oedipusa midőn az akkori Frantzia Országi Regens ellen valaki az ő neve alatt eggy motskos írást botsátott-ki. Hirtelenkedett az azt visgáló ítélő-szék ’s a’ gyanúba vett ártatlan Voltaire egynehány hónapokig – űle a’ Bastillban. Nem sokára ki-sűlt hogy La Grange koholta azt, ’s Voltaire szabadon eresztetett. Azonban a’ Bastille a’ leve Voltairnek, a’ mik az Admetus legelőji Apollónak. Itt fogott a’ Henriás írásához; ’s mivel sem tentája, sem papirosa nem vólt, könyv nélkűl tanúlta-meg tulajdon verseit. Tsak-hamar az után hogy a’ Bastillból ki-szabadúlt bosszúságában ’s szégyenletében Angliába ment által, és ott adta-ki azt leg-először 1723ban, ’s elibe eggy Anglus nyelven irtt ajánló levelet tett az Angliai Királynéhoz. – Ez vala az a’ munkája, a’ mellynek el-híresedését köszönheti, ’s talám éppen ezen okból-is kedvelte ezt egyéb írásai felett. „Tiriot Barátom, (ezt írja eggyik Levelében) a’ Henriadot olvasva festette-le magát. Ha ennek a’ Mássát meg-kaphatom, úgy a’ Barátom és a’ szeretőm (ma Maitresse) eggy rámában fognak függeni szobámban.”
A’ Henriád ki-adása után Philosophiai tárgyakra adta magát. Lockot követte a’ Metaphysica labyrinthusaiban, azután pedig zabolára vetvén heves képzelődését, néki feküdt a’ Newton izzasztó Calculusainak. Nem sokára olly érthetőleg adta-elő az ő Systemáját hogy azt az Asszonyi Nem is meg-foghatta. – Tetszett az az Anglusoknak, hogy az ő Philosophusokat eggy Frantzia nem tsak tanúlni nem restelli, hanem Anyai nyelvére is fordítja ’s Voltaire olly betsűlettel fogadtatott Londonban, a’ mellyel ő előtte eggy Idegen sem ditsekedhetett. – De Voltaire tsak-ugyan haza kivánkozott, ’s el-hagyta Londont.
Ekkor kezdék a’ Frantziák látni mit bírnak Voltairban; ’s Voltaire el-is követett mindent hogy hazafi-társainak betsűleteket újabb okokkal érdemelje. Párisban adta ki az Anglusokról szolló Leveleit, mellyekben ennek a’ különös Nemzetnek erkőltseit, szokásait, Religióját, ’s Igazgatásbeli alkotmányát mesteri kézzel festi; Párisban adta-ki Brútust is, eggy olly szomorú Játékot a’ melly egyenesen arra tzélozott hogy Anglusoknak tessék; Párisban Mariamnét és egyéb apró darabjait.
Marquise dü Chatelet, eggy igen tanúltt Frantzia Asszonyság el-hagyta a’ Leibnitz Theodicaeáját ’s egyéb álmodozásait, magához kérte Voltairt, ’s tanítvány barátnéjává lévén, Lockot és annyi Geometriát tanúlt hogy Newtonnak abstracta Calculatióit is érthesse. Sőt olly fáradhatatlan vala benne, hogy ezt a’ Tudományt a’ fija számára eggy rövid Systemába szorította.
Cirey vala az a’ bóldog helly, a’ hol Voltaire kedves Barátnéjával eggyütt tanúlt és dolgozott. Itt írta ő Alzírt, Zayrt, Meropét, Semiramist, Catilinát, Electrát, Orestest és azt, a’ mit közönséges Történetek próbájának nevezett.
Ennyi érdem nem maradhatott jutalom nélkűl. A’ Frantzia Akademia őt Tagúl vette-fel; XVdik Lajos pedig Királyi Komornyiksággal ’s Frantzia Ország Historiographusának Nevezetével tisztelte-meg.
De mi vala a’ Versailli Udvar fényessége a’ bóldog Cirey kedves nyúgodalmához képest az érzékeny Voltaire előtt? – El-hagyta ő Párist, ’s vissza tért szeretett Barátnéja karjai közzé, kitől a’ halál 1749ben el-szakasztotta. Voltairnak öszve-kellett szedni minden erejét, minden Apathiáját ennek a’ tsapásnak el-viselésére. Nem maradhatott tovább itt, ’s el-fogadván a’ Prusz Király hívását 1750ben Berlínbe ment. A’ Király néki 7000. tallér fizetést rendelt, meg-ajándékozta a’ Komornyiki arany kóltsal és az Ordre pour le Merite keresztjével, ’s egyéb eránt is annyi le-ereszkedést, annyi barátságot mutatott eránta nyilván, hogy azt az Augustus Udvarában nagy tekintetben éltt Virgilius ’s Horatzius is írígyelhette vólna. De éppen ez a’ hirtelen ugrás szegte nyakát. Néki nem vólt elég a’ – kereszt, a’ – komornyiki kólts, a’ 7000. tallér; ő egyszersmind a’ Berlini Akademia Praesességére is vágyott. Abban a’ székben ekkor Maupertuis Úr űlt, a’ mostani század első rendő Mathematicusainak eggyike. Nem vala tehát más mód azt el-nyerni, hanemha azt annak meg-mutatásával fogná ki-üríteni hogy Maupertuis reá érdemetlen. – Akkor Maupertuis és Franekeri Prof. Kőnig közt eggy tsúf per folyt. M… eggy munkát ada-ki, a’ Mozgásnak és Nyugvásnak Metaphysicai kútfőből merített Törvényeiről. Ezt König a’ ki a’ Berlini Akademiának Tagjává a’ Maup… elő-segéllése által lett, deákra fordította; De egyszersmind azt állította, hogy ez a’ találmány a’ Leibnitzé. – M… ok adásra vonta Königet. – K… sok idő múlva válaszolt, de levelébe zárt eggy Leibnitzénak állított levelet, mellyről azt állította, hogy azt Henzitől kapta vólna, kinek a’ köz-társaság ellen el-követett vétkéért Bernában el-ütötték a’ fejét. – Maup... nem nyugodott-meg ezen a’ gyanús levelen, annyival inkább mivel az Leibnitznak ki-adott irásaiban nem találtatott, ’s a’ Helvetziában múlató Frantzia Residenst Marquis Paulmi-t kérte, hogy a’ Henzi hátra maradott Irásait hányassa-fel, ’s nézesse-meg ha a’ kérdésben forgó Levél Originalisa azok közt vagyon é? De maga Friedrich is belé avatta magát a’ dologba, ’s írt a’ Berni Tanátsnak, hogy rendeljen olly Deputatiót, a’ ki Baselben, (hol az a’ Hermann lakott, a’ kinek a’ König állítása szerént Leibnitz a’ tudva lévő levelet írta) a’ dolognak végére járjon. – Haszontalan vólt minden igyekezet. Sem a’ Henzi, sem a’ Hermann papirossai közt nem lehetett a’ levélnek nyomába akadni, ’s a Berlíni Akademia végre 1752ben April. 13dikán azt ítélte, hogy Prof. König áll bizonyságot hozott elő.
Voltaire a’ Királynak kérése ’s el-tiltása ellen ki-szállott Maup… ellen, ’s alattomban egynehány motskos írásokat botsátott-ki. A’ Király feleletre vonta miattok Voltairt. Ez tagadott mindent. Végre elő-hívattatott a’ kéz-írást titkon le-másoltt Iró-deák, sőt elő-hozták a’ Nyomtató Műhelyből az eredetit-is. – A’ Király parantsolatot adott-ki, hogy a’ Maupertuis ellen írtt motskos munka, mint Pasquillus, a’ Berlín útszáin hohéri kezek által égettessen-meg; ’s ez véghez-is ment 1752ben. De itt még nem vala vége a’ meg-bosszantott Király kedvetlenségének. Voltaire a’ Keresztet és a’ Komornyik-kóltsot ezzel a’ versetskével kűldötte-vissza az Udvarhoz:
Je les recus avec tendresse,
Je Vous les rends avec douleur:
Comme un Amant dans sa fureur
Rend le Portrait de sa Maitresse.
„El-ragadtatott örömmel vettem azt tőled, ’s ímé sírva adom vissza: Igy adja-vissza a’ meg-vetett Szerető mérges el-keseredésében kedvesének képetskéjét.” – A’ nemes gondolkozású
Friedrich nem sokára mind a’ kóltsot mind a’ Keresztet vissza adatta néki. – És még sem szállott magába Voltaire, úgy hogy a’ Király 1753ban Martius 13dikán meg-írta néki, hogy tetszésére hagyja a’ Tartományaiból való ki-kőltözködést, tsak hogy a’ keresztet, a’ kóltsot, fizetése eránt vett Igéretét, és a’ Király Verseit minekelőtte el-megyen, vissza-adja. – – Látta Voltaire, hogy néki Berlínben múlatni nem tanátsos, ’s azon szín alatt, hogy tsak fürdőbe megyen, Berlint végképpen el-hagyá, ’s Leiptzigban
Maupertuis, Frankfurtban pedig
a’ Király ellen
3La vie privée du Frederic Seconde Roi de Prusse. A’ munka kitsíny, de teli van alatsony motskokkal.
olly motskos írásokat írt, hogy a’ Király tőle a’ vissza-kívánttakat a’ Frankfurti Tanáttsal vissza-vétette. A’ kóltsot és a’ keresztet V… által-adta azonnal, de a’ Király Versei és Igérete felől azt állította hogy azon ládája, a’ mellyben azok vagynak, kezénél nintsen, ’s várakozást kért. De hogy azokat által-adni nem akarta, meg-tetszik onnan hogy meg-szökött, ’s a’ Frankfurti Tanáts őt katonákkal hozattatta-vissza.
Meg-menekedvén ebbeli fogságából Helvetiába kőltözött; ’s először
Genevában, azután
Lausannban, végre pedig
Ferneyben fogta lakását. Itt adta-ki azt a’ trágár; de ígéző szépségű munkátskáját, a’ mellyel szerentsésen vetekedett az Ariosto koszorújáért, a’
Pucelle d’ Orleanst, a’
Candídot, mellyben a’ Világnak minden lehető Világok felett való jóságát szabadon de igen sósan katzagja; itt a’
Vallásbeli Türedelmet, mellyért magát Tolerantia Apostolának nevezte;
4Példás és igen nemes tselekedete az, midőn az ártatlan Jean Calas familiáját nem tsak a’ betstelenségtől, hanem a’ nyomorúságtól is meg-mentette. Lásd a’ Vallásbeli Türedelmét.
a’
Philosophiai Lexicont, és számtalan egyébb írásait. De ő nem elégedett-meg azzal hogy tsak írjon; ő nagy Gazda, Ferneynek fel-építője, ’s számtalan sok háznépeknek táplálója vólt: szép jelét adván ez által hogy a’ nagy elmék segítő környűl-állások nélkűl is fel-lépnek oda, a’ hova mások izzadva is hijában törekednek.
Egész kötések kellenének arra hogy eggy tudományos Nestornak történeteit, a’ ki XIVdik Benedek Pápával levelezett, Friedrichhel és más koronás Fejekkel is szoross esmerettségben élt, az Orosz Czárnénak tömjénezéseit meg-nyerte, ’s egész Europát bámúlására ragadva szemlélte, úgy a’ mint illik, elő-adja Biographusa: nékünk légyen elég az el mondattakhoz még ollyas tudósításokat tenni, a’ mellyből láthassuk a’ Keresztyén Hit felől – nem mit írt, hanem – mint gondolkozott. Félek hogy itt némely Zeloták engemet az elő-adót gyanúba ne végyenek; nem bánhatok tehát sem ő reájok nézve ártatlanabbúl, sem magamra nézve szemesebben, mintha a’ mit ezen tzikkelyről mondok Zabuesnignek szavaival mondom, a’ ki Voltairt olly véggel festette-le, hogy tőle Hite-sorsosait el-rettentse. – – „Aprilisban 1768ban (ezt mondja Zabuesnig a’ 346dik lapján illy nevezetű munkájának: Historische und Krítische Nachrichten von dem Leben u. Schriften des Herrn v. Voltaire und andrer Neuphilosophen. Augsburg. 1779.) egyszer megint rá adta magát ez a’ vén Bűnős, hogy a’ Pápisták húsvéti kötelességeket bé-tőlti. Mindenek’ szemek-láttokra meg-áldozott a’ Ferneyi Templomban, ’s az áldozat után Tanítást tartott a’ gyilkosság és tolvajkodás felől. – Kevés nappal azutan tréfát indított belőle. – Kedvem érkeze (úgymond) a’ Templomba menni, ’s hát terítve az asztal, mellé állék mint a’ többiek, ’s eggy harapás kenyeret kaptam én is, ’s éppen nem mondhatom, hogy tőle rosszúl lettem vólna.”
Az Annecyj-i Püspök, kinek Megyéjében feküdt Ferney, meg-örűlt a’ Voltaire meg-térésének, de egyszersmind meg-illetődve írt néki, ’s ki-mutatta azokat az eszközöket, a’ mellyekkel nékie élni kellene, minthogy a’ Jelen-vólttak ezen lépésén is inkább meg-botránkoztak, mint épűltek. Meg-feddette ezen felyűl azon mérészsége miatt, hogy a’ Templomban tanítani bátorkodott. De erre Voltaire úgy felelt, mintha a’ Püspök Levelét nem értené, ’s azt állította, hogy néki mint Főldes-Úrnak, a’ Frantzia szokás szerint, a’ maga alatt valóinak a’ Communio alkalmatosságával Tanítást tartani szabad vólt. – – A’ Püspök ismét írt néki, ’s Voltaire is a’ Püspöknek, ’s ez a’ dolog egész esztendeig vonódott, a’ midőn Voltaire fel-tette, hogy meg-térésének újjabb és világosabb jeleit adja. Zabuesnig azt gyanítja hogy ezen lépésre gyengélkedő egéssége-is emlékeztette. De nézzük az erről kőltt Irományókat.
A’ Ferneyi Plebánusnak meg-kűldött Jelentés.
FRANCOIS MARIE DE VOLTAIRE, Királyi Komornyik, ’s Ferney, Tourney ’s más Helységek’ Főldes Ura, 76. esztendős, gyengélkedő egésségű; – minekutánna az el-múltt Virág-Vasárnapján betegségét nem tekintvén, a’ Templomba mászott, azon nap ólta egynehányszor hideglelési borzadásokat érzett, mellyről Tiszt. Plebanus Urat Seborvos Bugros Uram ő Kelme az Ország Törvényei szerint tudosította. E’ szerint mivel úgy, a’ mint óhajtja, és tartozna, Jobbágyainak jó példáúl, a’ Protestansoknak pedig, a’ kikkel a’ Tartomány tsak nem teli van, építésekre, a’ Templomban mindeneknek szemek-láttokra nem communicálhat: tehát kéri Plebánus Urat, hogy mind azt, a’ mit ezen esetben a’ Király Rendelései, ’s a’ Parlamentum hagyásai, nem külömben az itt vallott Catholica Religio parantsolatjai kívánnak, tellyesítse. Ebben a’ Religióban, mellyben született, és élt, akar a’ beteg meg-is halni, ’s jelenti hogy kész meg-tenni minden Declaratiokat, a’ mellyek szükségesek lejéndenek; alája veti magát mind annak, a’ mi szokásban vagyon, ’s semminémű kötelességet nem kíván el-mellőzni. Hívja Plebánus Urat a’ maga kötelességeinek tellyesítésekre, hogy a’ Beteg házánál lakó Catholikusok és Protestánsok ezen épűlhessenek. Ezen declaratiót maga a’ Beteg, két Tanúval eggyütt, tulajdon nevek alá írásokkal erősítettek-meg; ’s ennek eggy hasonló mássa a’ Kastélyban tartatik-meg; az Originalis pedig eggy más Mássával a’ két Tanú által adatik kezéhez Plebánus Urnak, hogy ha szükségesnek ítéli, authentisáltathassék. Martiusnak 30dikán, 1769. reggeli tíz órakor.
DE VOLTAIRE.
Bigex, Vaginiére, mint Tanúk.
AUTHENTISÁLTT DECLARATIO.
A’ Ferneyi kastélyban, Martius 31dikén, délután, 1769ben előttem alább írtt Nota-rius előtt, és a’ névvel meg-nevezet Tanúk előtt meg-jelent Méltóságos VOLTAIRE FERENTZ MARIA Úr, Királyi Komornyik, Tagja a’ Frantzia Academiának, Ferneyi, Tourney, Pregny, és Chambesy Helységek Ura, a’ ki ezen kastélyban lakozik, ’s jelentette hogy Nonnotte, hajdani Jézsuita, és eggy bizonyos Apátur, Guyon nevű, ellene vádló-írásokkal kőltek-ki, a’ mellyek olly motskosok éppen, mint a’ melly hamis vádakkal tellyesek, és a’ mellyekben említett Mélt. Voltaire Urat azzal terhelik hogy a’ Catholica Szenteggyháznak tartozó tisztelet meg-adásában meg-botlott. Tartozott tehát azzal az Igazságnak, tulajdon Betsűletének és áhítatos gondolkozásának, hogy declarálja hogy ő a’ Catholica Religiot, mellyet ezen Tartományban vallanak, tisztelni és kővetni soha meg-nem szűnt. Declárálja továbbá hogy ő ezen Vádolóinak meg-botsát; és ha valaha olly szót ejtett vólna, a’ melly ezen Tartomány Religióját meg-sértette, az Istent és a’ Tartományt meg-követni kész; valamint azt is hogy az Ország törvényeinek ’s a’ Catholica Religiónak meg-tartásában, melly az Ország törvényeivel szorossan eggyüvé van kötve, élt ’s halni is akar. Igy esett ez a’ meg-nevezett kastélyban, napon, hónapban és esztendőben mint fellyebb, Tiszt. Áldozó-Pap és Exjezsuita ÁDÁM ANTAL Úrnak, Genevai Tartománybeli Polgár Bigex Simonnak, Arany míves Maugie Claudius Istvánnak, ’s l’Archeveque Péter Syndicusnak, kik mindnyájan Ferneyben laknak, és Tanúknak kérettettek, jelen létekben.
Signé
DE VOLTAIRE.
Továbbá ugyan azon Fernéyi kastélyban, reggeli kilentz órakor Aprilisnek első napján 1769ben, a’ meg-nevezett Notarius előtt, és az alább meg-írtt Tanúk jelenlétekben, meg-jelent az említett Mélt. Voltaire Ferentz Mária Ur, Királyi Komornyik, Tagja a’ Frantzia Academiának, ’s Ferney, Tourney, Pregni, és Chambesy Helységeknek Ura, a’ ki itten a’ Ferneyi kastélyában lakozik, ’s azonnal, a’ mint ágyában, hol betegen fekszik, Ferneyi Plebanus Urtól a’ szent Communiót el-vevé, ezen tulajdon szavait mondá:
Most immár midőn az én Istenemet számban fogom, ígérem, hogy azoknak a’ kik engemet a’ Királynál el-vádoltak, és a’ kiknek gonosz intselkedések el-nem sűlt, tiszta szívből meg-botsátok.
Ezen Declaratiója felől a’ Mélt. Voltaire Ur hiteles Bizonyság-levelet kivánván, azt ezen írásom által ímé adom, Ferney Plebanus Tiszt. Gros Péter Aldozó Pap ’s Exjesuita Antal Ádám, ’s Bigex Simon Uraknak, úgy P. Claude Josephnek Gexi Klastrombeli Capucinusnak, továbbá Maugie István Arany mívesnek, ’s Ferney Syndicus L’Archeveque Péternek mint Tanúknak jelenlétekben, kik valamint Méltóságos Voltaire Ur is, és magam is, ezen Irást mind alá írták; – a’ meg-nevezett kastélyban, órában; napon, hónapban, esztendőben, mint felyebb.
VOLTAIRE ÚRNAK VALLÁS-TÉTELE.
1769ben Aprilisnek 15dikén előttem Ferneyben lakó ’s alább írtt Gex Tartománybeli Királyi Notarius Claude Raffó előtt, ’s a’ továbbat, meg nevezendő Tanúk jelenlétekben, meg-jelenének Tiszt. Plebánus Gros Péter Úr; úgy L’Archeveque Péter Ferneyi Syndicus, Claude Etienne Maugie Aranymíves, Jean Baptiste Antoin Wilhelm Loucis Bugros Seb orvos, ’s a’ Montpellieri Királyi Academiának Tagja, Gex Tartománybeli Eskütt, Tisztel. Pater Claude Joseph Capucinus és Pierre Jacquín Ferney Oskola Mester ’s a’ t. a’ kik azt vallották, hogy jelen valának midőn Francois Marie Arouet de Voltaire Ur, Királyi Komornyik, ’s Tagja a’ Frantzia Academiának, Ferneynek ’s a’ t. Birtokos ura, ki külömben Ferneyi kastélyában lakozik, a’ meg-nevezett hónap első napján, reggeli 9. órakor, minekelőtte a’ szent Viaticummal élt vólna, következendő Vallás tételt tett:
Állhatatosan hiszem mind azt valamit a’ Catholica, Apostoli ’s Római Anyaszentegyház hiszen és vall. Hiszek eggy három személyű Istenben, Atyában, Fiúban és Szentlélekben, a’ kik valósággal külömböznek egymástól és még is eggy természetűek, eggy Istenségűek és eggy hatalmúak, hiszem hogy a’ második személy Emberré lett; hogy Jézus Christusnak neveztetik ’s az emberek váltságáért meg-hala. Hogy ő alkotta azt az Anyaszenteggyházat, mellynek hatalmában áll a’ szent Irás igaz értelmét ki-mutatni. Azokat az eretnekségeket pedig, a’ mellyeket ez a’ Szenteggyház kárhoztatott és meg-vetett, valamint azon hamis Magyarázatokat is, a’ mellyeket arról tehetni, kárhoztatom én-is.
Ezt az igaz és Catholica hitet, a’ melly nélkűl idvezűlni nem lehet, vallom és esmerem én az eggy igaz hitnek. Esküszöm, ígérem és kötelezem magam, hogy ezt fogom vallani ennekutánna is, és az Ur Isten malasztjával ebben halok-meg.
Erős hittel hiszem és vallom is mindazon tzikkelyeket, a’ mellyek az Apostoli hit formájában foglaltattak (ezeket Deák nyelven hallható szóval el-imádkozta) ’s állitom hitelesen hogy ezen Professiot minekelőtte gyónásomat meg-tettem, Tiszt. Pater Jósef Capucinus előtt el mondottam.
Illyetén vólt a’ meg-nevezett Tanúk esküvéssel bizonyított állítása, a’ mellyről tőlem ezek írott Documentumot kívántak, mellyet tőlök nem is tagadhattam-meg. Kőlt a’ Ferneyi Plebanián, Bernhard Jacob Béresnek, ’s l’Archeveque János egykori Syndicusnak jelenlétekben, kik mind ketten Ferneyben lakoznak, és ezen Authentisatión mint hívott Tanúk jelen vóltak. Alól-írások: Gros Plebánus. Claude Joseph, Capucinus. Pierre l’Archeveque valóságos Syndicus. Claude Etienne Maugie. Pierre Jacquin. Bugros, Seborvos.
Bé-tétetett a’ Protocollumba Gexen 15. April. 1769. Taxa 21. Sol.
DE LA CHAUT.
Én alább írtt Ferneyben lakozó Claude Raffo, Királyi Notariusa a’ Gexi Tartománynak, bizonyítom, hogy én ezen Documentumokat a’ magok Originálisaival mellyeket Voltaire Ur előmbe adott szóról szóra öszve hasonlítottam: mind ezt az említett Úr kivánságára. April. 15dik 1769.
RAFFÓ.
Alíg vonta-ki a’ beteg ágyból a’ lábát
Voltaire, ’s mind ezeket a’ Documentumokat, nevezetesen azt a’ mellyben Vallástétele van, el-tagadta, hogy nem valók.
Soha sem látott, nem-esmértt Bitangok mondják hogy azt az én számból hallották: a’ gazemberek a’ leg-nevettségesebb Stylussal tették azt papirosra; de szemtelenségeket tsak ugyan nem vitték annyira, hogy Nevem alá-írását annak alája fessék. – Más hellytt ismét
5Ezek szóról szóra Zabuesnigból vétettek a’ §nak éppen végéig: Aprilisi tréfa vólt.
úgy beszélli ezt önnön maga, hogy lehetetlen tovább kételkedni rajta, hogy ebből a leg-szentebb dologból tsak tréfát űzött. Lássuk tulajdon szavait:
A’ Ferneyi Remete rosszúl vólt, ’s únatkozásaban soha se tudta mit tsináljon. Eszébe jutott, hogy az utólsó kenetet magának hiteles Tanúk előtt adatja-fel, a’ mint ez azon tartományban szokásban vagyon. ’S meg-tsalá szegény magát, mint azok a’ kiket Parisban Jansenistáknak hívnak. Eggy Tanátsbeli személy által hozzá izent a’ Ferney Plebánushoz, Gros
-hoz (eggy derék kanta-ürítőhöz, a’ ki addig ivott míg belé el-veszett) hogy első Aprilisban el-ne felejtsen hozzá jőni, ’s őt az utólsó Kenettel kenné meg. A’ Plebánus
hozzá jött, ’s elibe adta, hogy elébb meg-kell áldoznia, ’s úgy osztán annyi olajat ád néki, a’ mennyit kívánni fog. A’ Beteg reá állott. Aprilisnak első napján magához hozatta a’ Szentséget, ’s akkor a’ Tanúk és eggy Notarius jelenlétekben declarálta, hogy Vádlójának a’ ki őt meg-buktatni akarta, de igyekezete el-nem sűlt, meg-botsát. – Formalis Protocollatiot tettek eránta, ’s ímé úgy halhatott vólna meg bízvást, mint a’ szegény Gusmán az Alzírban. – A’ Párisi Coujonok azt fogják tudom mondani, hogy ez Aprilisi tréfa vólt.
Az illyes illetlen pajkosság nem vala ujság Voltairnál. 1776ban a’ Párisi Nép felé fordúlván ezzel végzi-el verseit.
Adieu, Peuple Charmant! que je serais heureux
Si Vous daigniez combler le plus cher de mes voeux.
Dechirez le bandean reprenez vos suffrages,
Renversez ma statue et breulez mes ouvrages,
Isten hozzád, kedves Nép! be bóldog vólnék, ha leg-indúlatosabb kívánságomat tellyesíteni méltóztatnál. Tépd-le azt a’ szem-köteléket, mellyet rád én kötöttem vólt, vond-vissza javallásaidat; dőjtsd-fel faragott képem, ’s munkáimat hányd tűzre.
Huszonyóltz esztendeig tiltatván-el Páristól, végre hatalmas Barátjainak esedezések által meg-nyittatott előtte az oda való menetel. 1778ban Februariusban tehát útnak indúlt, ’s minteggy közepe táján bé-is ért. Soha sem fogadtatott még senki nagyobb tisztelettel mint ő. Teli vólt ezen örvendetes hírrel minden újság levél, ’s a’ Frantzia Academia Deputatiót kűldött ezen tiszteltt Tagjának el fogadására. Hertzeg Beauveau vezette az egész öszve-gyűltt Academiát hozzá. Martiusnak 31dikén bé-ment a’ kis Gyűlésbe. A’ folyosók ’s pitvarok rakva vóltak azzal a’ tömött sokasággal, a’ melly őt látni óhajtotta, ’s azonnal el-kezdődött a’ kéz-tapsolás mihelyt meg-jelent. A’ Tagok az Antichamber ajtajáig jöttek elibe, ’s meg-kínálták az Elől-űléssel, mellyet el-is fogadott. Akkor d’Alembert eggy Elogiumot olvasott Despreaux felett, mellyben Voltairt véle és Racin-nal, Voltairt magasztalva, hasonlítá öszve. Végre meg-eggyezett kéréssel kérték hogy az Elől-űlést, mellyet egyébkor nyil-vonás szokott meg-határozni, továbbá is tartsa-meg; ’s Voltaire engedett kívánságoknak.
Aprilisnak 29dikén pompás Gyülekezete vala a’ Frantzia Academiának. Ekkor is elő-kellő széket mutattak-ki nékie, ’s ez a’ nap arról is nevezetes, hogy itt ölelték-meg egymást Europának és Americának leg-híresebb két fijai: a’ két ősz VOLTAIRE és FRANKLIN.
6
Beniamin Fränklin Americában született.
Meg-jelent az ő tiszteletére az egész színjátszók Corpusa is. Bellecour tette a’ köszöntést, ’s Voltaire igen nyájasan ezt felelte nékiek: Én ezutan egyedűl értetek ’s bennetek fogok élni! – Mart. 30dikán midőn új darabját Irenéjét hatodszor játszották, és Irénét nyomban Nanine követte, a’ Theatrumban Voltaire is jelen vólt. Alíg tudta magát keresztűl fúrni azon a’ tömött Népen, a’ melly oda leg-inkább az ő látása kedvéért gyűlt; ’s midőn a’ lozsiba bé-ért Brizard színjátszó hozzája ment, ’s eggy koronát akart fel-tenni fejére. Voltaire le-kapta azt, ’s hát a’ nagy betsűlettel meg akartok-é (kérdé) őlni? képzelhetetlen kedvességgel játszattatott-el a’ darab. ’S alíg vala vége, midőn a’ kárpit hirtelen fel-rántatott, ’s Voltairnak faragott képe a’ színen állott. A’ sok színjátszó körűl-vette azt, ’s úgy koronáztatott-meg a’ Nép örvendező sikóltozásai közt.
April. 27dikén Alzírt játszották. Voltaire is jelen vólt. A’ Nép az ő jelen létét tsak a’ 4dik és 5dik-fel-vonás közt vette észre, ’s egyszerre el-kezdődött a’ siketítő víg lárma. Mad. Vestris egynehányszor szakasztotta félbe szavait a’ Nép nagy kiáltozása miatt. Voltairnak fel-kelle kelni hogy maga hajtogatásai által a’ zsinatot tsendesítse. – Ebben a’ nagy zajban Chevalier de Lescure ezt az akkor írtt Versét nyújtá fel Voltairnak:
Ainsi chez les Incas, dans leur jours fortunés
Les enfans du Soleil, dont nous soivont l’exemple,
Aux transports les plus doux etoient abandonnés
Lorsque de ses rayons il eclairoit leur Temple.
„Igy ragadtattak a’ leg-hevesebb örvendezésre az Inkáknál a’ Napnak bóldog gyermekei, kiknek példájokat mi most követjük, midőn Templomokat súgárjaival tőltötte-el az Istenek.”
Ezek a’ magasztalások mindazáltal nem távoztathatták-el a’ közelgető halált. Májusnak vége felé sérvését kezdé fájtatni. Az Orvosok el-tiltották őt minden gyulasztó ételtől ’s italtól; de ő halála előtt kevéssel eggy nap 25. findzsa fekete kávét is meg-ivott. E miatt nem alhatott.
Marschall de Richelieu néki opiumot javaslott, sőt három dózist, hogy egymás után végye-bé, küldött-is. Voltaire mind a’ hármat egyszerre vette-bé, ’s tőlök 36. óráig aludt. Fel-ébredtekor érzette jelen való halálát, ’s béketelenkedet rajta.
7Hazánknak eggy széles tudományú Irója
*Molnár János (Műve: Responsorum adversus eas hujus temporis objectiones, quibus fidelium animi percelluntur); Aranka Györgynek szóló, 1790. március 25-i levelében meg is nevezi mind a könyvet, mind szerzőjét: „Szepesi Kánonok Molnár János, a' ki annyi könyveket firkált, most a' Naturalistákat akarja meg-rontani. Eggy Responsorum Liber III-tiust nyomtattat ugyan azon Betűrakó által, a' ki Orpheusomat rakja. A minap meg látom a' Voltaire nevét munkájában, 's olvasom. Ezt írja felőle: - Voltär beteg volt, hagymázban vagy miben feküdt. D. Tronchin hozzá megy. Hát egyszer Voltaire az ágyból fel-ugrik, az árnyék székre ül, bé-kap a' tsuporba, ki-veszi a' tulajdon sz...t, meg-eszi. – Gyönyörű Apológiája a' Keresztyén Vallásnak. Magának Molnárnak írtam felőle, valamint P. Leo Maria Szaicznak is, a' ki Egerben az Igaz Magyar-t írja." (KazLev. II. 52.)*
azon Deák Munkájának harmadik részében, mellyel a’ Naturalisták ellenvetéseire felel, (nyomt. Kassán 1790.) azt írja hogy Voltaire phantasiákra süllyedezett, átkozta magát, születését, és az Istent; – fel-kőlt az ágyából, az árnyékszékre űlt, bé-nyúlt a’ fazékba ’s ki-vévén tulajdon ganaját, azt
Tronchin Orvosnak jelenlétében meg-ette. – Nem vagyok olly emberségtelen hogy el-ne hidjem hogy Fő Tisztel. Kánonok ’s Apát Úr hiteles forrásból nem merítette ezen történet’ elő-adását: de
Zabuesnig a’ 370. old. ezen esetről szóllván, sem az Istent átkozásról, sem a’ – meg-ételéről nem szóll. – Lehetetlen hogy azt meg-ette vólna!
Voltaire nem olly nyomorgó Scriptor volt mint a’ mi szegény
Kalmár Györgyünk, *kinek fölöstökömje, ebédje, ozsonnája ’s vatsorája is olajjal meg-áztatott réti fű vólt gyakorta. Egynehány Helységnek Birtokosa lévén,
tseléd nélkűl, – ’s Párisnak leg-első karú Lakosaitól tsak nem imádtatván,
barát nélkűl nem szűkölködhetett úgy, hogy phantasiáiban maga maradjon; – ha pedig vólt valaki körűlte, bizonyosan nem engedtetett-meg nékie, hogy büdös appetitusát tellyesítse. Gaz-embernek kiáltom én
Tronchint ha jelen vólt és a Beteget karon nem fogta. – Az eggy általjában nem történhetett-meg! – – De légyen úgy! ette légyen meg szegény Beteg a’ –t, – nem tselekedte-é ugyan azt ő előtte sok Chemicus?
hideg vérrel pedig, nem
eszén kívűl a’ mint Voltairről beszéltetik. – Be kevéssé Philosophus az, a’ ki ha azt tselekedte vólna-is, miatta pirulna. – A’ mi az
Istent szidalmazás tzikkelyét illeti, én ugyan Voltairt nem mentem, – tudjuk melly sok pajkosságot ’s istentelenséget követett-el tsak azért hogy elmésségét jobban fitogtathassa; ’s a’ mihez valaki egész életében hozzá szokik, azt el-hevűltt phantasiája könnyen juttatja emlékezetébe: de – vallyon nem
locus communisa-é ez eggy bizonyos rendű Vádlóknak? – Eszén nem lévő embernek vétkes tselekedetét vétkűl venni nem lehet, tudjuk. Phantasiában vólt, azt beszéli
Tronchin után az említett Magyar Tudós. Phantasiában pedig a’ leg-szentebb Ember is lehet, mert a’ betegség physicai és nem moralis dolog, melly olly annyira köz – távol légyen az alatsonyítás tőlem, – eggy Apostollal-is, mint vélem, vagy akar kivel. – – – Szabad légyen még Laicus létemre ki-mondanom a’ mit érzek: Miért hordanak-elő illyen mondi-mondákat a’ Keresztyén Vallás Bajnokjai, midőn arról az Igazságról van a’ szó, a’ mellynek meg-ígértetett, hogy rajta a’ Pokol kapui sem fognak diadalmaskodni? Az illyetén védelmek által gyanussá teszik mind magokat, mind azt a’ Tudományt, a’ melly Isteni sugallásból vette eredetét; – mert kitsoda az a’ ki az illy historiátskák felett gonosz katzagásra ne fakadjon? KAZINCZY.
Bár tsak 24. óráig élhetnék még, úgymond. – Rosszúl léte hírűl vitetett Abbé Gaultier Urnak; ’s ez maga mellé vévén a’ Szent Szulpiciusi Plebánust estveli 10. órakor hozzá ment, hogy utólsó pertzentéseiben az Istennel békéltetné-meg: de Voltaire egész meg-határozással azt kívánta, hogy a’ Papok takarodjanak, ’s őt hagyják tsendesen meg halni. Igy történt halála Május 30dikának éjjelén 1778ban.
A’ Párisi Érsek meg-parantsolta, hogy teste szenteltt temetőbe ne tétettessék. – Május 31dikén fel-bontatott, ’s balzsamommal meg-kenettetett. Szívét Mons. de Villette vette magához, ’s arany szelentzébe záratta. Bélét a’ Szent Szulpitzius Temploma sír-ásói titkon temették-el; egyéb tetemei pedig Ferneybe vitettettek, holott maga készített vólt nyugvó hellyet jó előre.
FRIEDRICH ugyan azon esztendőben Novembernek 26dikán olvastatta-el a’ Berlini Királyi Academia Gyülekezetében azt az Eloge-ot, a’ mellyben ennek a’ nagy Embernek ritka tulajdonságait tellyes érdeme szerint festi. Nevezetes tzikkelye az, a’ mellyben őt Ciceróval hasonlítja öszve azon tekintetben, hogy mind ez, mind amaz nem egyben vólt felette nagy. – Én azokat a’ kik Voltairt közelébbről óhajtják esmerni nem útasíthatom igazabb képhez annál, a’ mellyet ez a’ Király ékesen szóllásának egész varázslásával festett. Meg-vagyon az a’ Sanssoucy Philosophus Németre fordított Irásai között-is. –
KAZINCZY.