Isten minden jókkal mint mezött virággal édes Szívem áldjon meg.
Kedvessen sétálván jut eszemben egi néV,
Mely búm Tengerébűl vég partra járó rév,
Az emésztő tüznek lángja sintsen oly hév,
Mint az egibe kötött távol lévő két Szív.
Az midőn vidámon Phoebus* fel-támadnI,
Sötétes homálybúl kezd ki vetkezödni,
Ki indulék egikor búmat feleiteni
Keserves könivektűl szemem enihiteni.
Zephyrus* köszönte szép szellövel áldváN,
Melynek Favonius társa meg-szollítván,
Ne keseregi anyit el-hagyott Violán,
Juthatz oly Tavaszra szakaszthatod szálán.
Indulék tovabra zöld erdöre érvéN
Mely szép madar szokkal ugjan zengedezvén
Kitől szomorodott szívem örvendezvén
’S egész tagiaimban uiulast érezvén.
Nyughatattlan sok gond midön már el-múlnA,
Zokogó bús szívem örömmel változna,
Gyászos öltözetem piros színre jutna
Tekinték hirtelen száraz fa gallyára.
Csendesen egi Árva Gerlitze dúdolnI,
Tarsátúl fosztatott meg-vigasztalódni,
Nem akar, mert jai! mást nem tudhat esmérni
Végre kezd ily szókra jajja közt fakadni.
Imé mostan tehecz peldájul elödbE
Keserves formajat veheted eszedbe,
Zugo méhetskenek vagjon édes meze;
Viszont fulánkja közt reitetett el-mérge.
Az mehnek példaja jó Szerelem rad féR,
Gyülölségnek fagja neha meg-tsip mint dér,
Hogy ha vigasztalo tarsod meszire tér,
Kivand térésere legyen Isten vezér.
Nem ketlem levelek egymás elött kedveS,
Meszünnen jövése igen szerelmetes
Kezeknek fogások oly gyönyöröséges,
Nem hiszem rajszolni ki tudna Apelles.
Diannát* haladgya maga viselésE
Meg-gyözi Helenat* szép ekes termete,
Bator Minervae* kegyes tekintete,
Szerelmes Vénuse* lángal égö szive.
Repüllő nyilaknál mi lehet sebesseB
Szörnyü villámásnál szem előtt fényesseb
Meg-is gyorsaságbúl ket szív gyözedelmesb
Egymást gondolattal láttyák hirteleneb.
Az Parnassus hegyén* Musaknak seregE,
Szarnyas Pegasustúl* postán izenete,
Ha jut Apollonak* kiknek Fejedelme,
Ki ki Hárfáiával tisztelvén zengene,
Siessünk mi ketten Poëtának titkáT
Magyarazvan nyerjük el-Laureáját,
Ha versnek fejetűl nézed vérs határát,
Vers vegin talalod szivetűl lütt nyilát.
Az versek elein Poëta vig kedvéT,
Akarvan jelentni rajszolya ki nevét,
Melyet szerelmének regolta meg-igért,
’S Isten ez két szívet aldgya szent nevéiért.
MIDön szIV szIVetVL VgIan Is eL VaLVán,
Magos kü sziklakon szerelmét el-hagyván,
Árva Gerlitzevel szaraz ágra szalvan,
Meg-írt esztendőben igy kesereg sirvan.
Énekli Poëta m. pr.
KIVÜLRÖL.
Vinna Várában.