VI.
A’ SZERETŐ.
1787. K..n.
Többé reá se’ nézek;
Nem kell nekem Személye!
Mond Miska Jantsikának.
Az átkozott Josepha
Előbb miket nem ígért.
Mézzel folyó beszéde?
Hányszor borúlt nyakamba?
Most más’ ölébe’ nyugszik,
Másnak pillant szemével,
Mást nyal, fal: én reám tsak
Mellék tekintetet vét.
Nem kell nekem személye!
Többé reá se’ nézek!
Nem én. … Be-lép Josepha –
Most (a’ fülébe Jantsi)
Most tőltsd-ki rajta bosszúd!
Jól van felel, – Josepha
Eggyet tekint reája –
’S tsókot nyer ajakára!
DAYKA.