V.
A’ TAVASZHOZ.
Nagy-Várad, Bika 12dik 1789.
Kedves idő’ víg kezdete,
Ó gyönyörű ki-kelet!
Meleg szellőd lehellete
Im’ mérsékli a’ telet!
A’ főld’ színét változtatod,
Osztogatsz új életet,
’S fel-engedésre nógatod
A’ fagyott természetet.
A’ napokat hosszabbítod;
’S rövídítsz éjjeleket;
Az útakat porosítod
Kűldvén száraz szeleket.
Áldott Tavasz’ jó napjai!
Balzsama az életnek!
Téged a’ főld’ bús fijai
Ó melly igen szeretnek!
Ha a’ tél’ fagyos hidege
El-öl kemény szelével,
Bíztat jó napod’ melege
Új élet’ reményével.
Ha a’ tél bús köddel jéggel
Mindeneket el-borít:
Ha kedvetlen hidegséggel
Zűr-zavarral szomorít:
A’ jó kedv a’ szeretettel
’S Gyönyörűség jár veled;
Zöld árnyékkal új élettel
Örömünket neveled.
Szívem’ ó mint meg-illeti
Kezdeted’ első jele,
Hálá adva emlegeti
Hogy új erőt öntsz bele.
Szép hajnalod’ fel-tetszése
Mint vídítja lelkemet;
A’ Madarak’ víg zengése
Táplálja életemet.
Úgy-is ha vólt múlattságom,
Ha még víg vólt életem,
Ha még szerettem világom
Tsak néked köszönhetem.
Ha ártatlan kis koromban
Igaz vólt az örömöm
Most, serdültt ifjúságomban,
Tavasz! néked köszönöm.
Ha gyermeki játékimat
Víg lélekkel követtem,
’S vígan űztem tréfáimat
A’ víg Tavaszt érzettem.
O mint örűltem lelkemben
Ha eggy fészket találtam!
Melly jól vert vérem eremben
Tsak Tavasszal próbáltam.
Melly meg-elégedtem velem
A’ sárga libák körűl.
Semmi Király-Fejedelem
Illy igazán nem örűl;
Ha gólyákat véletlenűl
Láttam hogy kelepelnek;
Melly ki-beszélhetetlenűl
Örvendtem e’ jó jelnek. –
Gyermekségem új reggele,
Sok kedves tavaszaim,
Veletek lessz lelkem tele
Míg le-folynak napjaim.
Most is sok ki-mondhatatlan
Vigasságim származnak,
Látván az első ártatlan
Jeleit a’ tavasznak.
Most is ha a’ fák indúlnak
Érezvén ki-keletet,
Érzékenységim lágyúlnak
’S áldom a’ Természetet.
Most is ifjú életemben
A’ Tavaszt meg-könnyezem,
’S meg-illetődöm lelkemben
Ha örömét érezem.
Most is kedvesebb lételem,
Kedvesebb minden falat,
Kedvesebb minden ételem
Eggy fakadó fa alatt.
OTTOMÁNYI SZABÓ LÁSZLÓ.