II.
A’ NÉPESITÉSRŐL.
Nem, Barátom, az illendő kételkedésnek ama’ hathatósága, melly a’ Socratesi*Oskolákat külömbözteti, meg-nem engedi nékem, hogy eggy bizonyos Politicus Ur írásának alája írjak. – Ezt hallám nem régiben:Az Ország bóldogsága a’ főldnek népességétől függ; mennél nagyobb ez, annál tökélletesebb a’ közönséges bóldogság.
 Harang szót hallott a’ Jámbor, de nem tudja hol a’ torony.Az Egészés nem a’Részbóldogságának kell az Igazgatás tzéljának lenni. Sokaktól hibásan tétetik a’ Népesítés az igazgatás tzéljáúl. ’S miért tévesztik-el az Emberek az eszközt a’ véggel, az indító okot annak kimenetelivel?
 Mennél több ember van az Országban annál jobb! –Nem igaz! – Mennél több Ember van eggy kis Országban, annál rosszabb. – Gondoljunk eggy Országot, mellynek Lakosai a’ főld terméseiből élnek, ’s a’ szántás vetés mellett bizonyos számú marhát is tarthatnak; eggy Országot, mellynek semmi kereskedése, sem folyó vize, sem tengere, sem fabrikái*nintsenek, minthogy, a’ termékeny és terméketlen esztendőket eggyüvé vetvén, az az Ország tsak bizonyos meg-határozott számú Emberek el-tartására nézettethetik elégségesnek, ha ez a’ szám meg-telik, végezzen bár az Impopulation és Feldmessens Commission!*
Benépesítési és Földmérési Bizottság.
– De ugyan minek is kellene a’ Lakosok számát mindég mindég tsak szaporítani? Vélek eggyütt nem szaporodik az Ország határa is egyszersmind, ’s a’ kézi szorgalmatosság sem tehet pedig tsudát; mert a’ Tatra zabot termő környékein soha sem aratunk Miskóltzi búza kereszteket.
Continuo has leges aeternaque foedera certis
Imposuit natura locis – – – –

*
„Minthogy a természet minden földekre kiszabta / törvényét, örökös frigyhez kötvén" (Vergilius: Georgicon, 1. 60-61. sorok, Lakatos István fordítása, Vergilius 41.).*
 Ha egyszer meg van az említett népesítés száma, már a’ mi azon felyűl van rossz! Ezt az igazságot, a’ Cretaiak, kiket Szent Pál és Aratus*hazugoknak ’s lomha hasaknak hív, kétség’ kívűl érzették. Ők azon törvények védelme alatt, a’ mellyeket Minos*Jupitertől*vett, eggy közönséges Szigetben laktak. Azt sem kissebbé, sem nagyobbá nem lehetett tenni. Vélhető hogy ők érzették azt a’ nyomorúságot, a’ mely a’ rend kívűl való Népesítéséből származik, ’s azért vetettek nékie határt. Erre a’ többek közt eggy illetlen eszközzel éltek: Meg-engedték a’ Sócratesi szerelmet.*
Az egyneműek közötti szerelem.
 Némely Országban minden házasodik, minden szaporitja a’ sok gyermeket. A’ Mennyre bízzák magokat, melly a’ veréb fiúra is gondot visel. Ő lássa hogy tartja-el! – Innen a’ lessz, hogy sok kissebb Urodalmokban minden léptten kóldusba botlik-meg az ember.
 A’ szántó főld azért hogy több a’ Lakos tsak ollyan marad mint az-előtt vólt, míg még kevés ember várt belőle élelmet. Azonban minden jól akar lakni. A’ szántó főldek parányi darabokra osztogattattak-fel, ’s e’ szerint mint a’ Martialis*kis birtoka nem táplálhatta-el a’ Lakosokat.
 Míg a’ szűk határú Tartományokban valamelly Projectista*azt nem találja-fel, hogy az ember kevesebbel-is jól lakhasson mint eddig, azon kell mesterkedni, hogy a’ kereskedés a’ Fabrikák a’ kézi Mesterségek tökélletes virágzásra hozattassanak. Ha ezt nem tselekszik fogjanak erővel a’ dologhoz, parantsolják-meg hogy a’ szette-vették tsak felig lakjanak jól, ’s igyanak vizet rá.
 Azt mondják, hogy az Ország bóldogsága annak erejétől függ; az erő pedig annak népesítésetől. – Lássuk ha úgy van é? – Az a’ bóldog Ország a’ mellynek Lakosai eggyenként véve bóldogok. Én nem tudom mi lehet egyéb jó, hanem az, a’ mellyet kiki eggyenként-is érez. Azért hogy a’ Szeretseny Felség Jobbágyai bóldogtalanok, a’ Fetzi és Marokkói Bírodalom bóldog lehet.
 ’S ugyan miért vólnának bóldogtalanabbak a’ Sz. Marínó és Monakko Lakosai a’ Chinai nagy Bírodalom lakosainál. Pedig az ő bóldogságok nem fundáltathatikerőn,mert Marino és Monacco Chinához képest annyi mint semmi!
 Addison*a’ Sz. Marinói lakosok meg-elégedettségeket ’s bóldog állapotjokat Olasz Országi utazásaiban még is ditséri. Más útazók nem mondják ugyan gazdagoknak a’ Monaccóiakat, de éppen szegényeknek sem mondják.
 Igaz, hogy a’ bátorságos létel eggy része a’ bóldogságnak. A’ Chinai Tsászárt a’ ki eggy millio katonákat tart, nem könnyen támadja-meg a’ Monaccói kis Fejedelem: ’s Petersburgnak soha sem jutott még eszébe hogy Pekkinget úgy ostromolja, mint a’ Frantziák Monaccót.
 De itt szembe-tőnő a’ haszon! A’ kis Bírodalmoknak lakosait az el-nyomattatástól védelmezi – Mitsoda? – a Katzikáktól(Fejedelmektől)való félelem, mert tartanak attól, hogy a’ fel zendűltt Nép valamelly hatalmas Szomszédot hív segítségűl, ’s az pedig azon szín alatt, hogy a’ meg-bántott Félért bosszút akar állani, maga hasznára fordítja az alkalmatosságot, ’s mind az Országot magát, mind a’ benne lévő Népet magáévá teszi.
(ford. WÁLYI ANDRÁS)
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó