XIV.
LILLA.
(Olaszból.)
Zőld bokrú dombjain hallá őt egykor Ámor
* hímjével eggyűtt vígan tsevegni, ’s mássát akarván tenni a’ Jupiter tsudájának, azt a’ madarkát, a’ melly olly szépen; gégéz,
1
Gorgheggia. –* A’ gégéznivel ugyan előttem még senki sem élt, a’ mennyire tudom; de nem hiszem hogy az Olaszt igazábban ki-tehessük.
tsattog, és tseveg, Lyánykává változtatá; ’s ez a’ Lyányka – Lilla!
KAZINCZY.