XIV.
ANAKREONNAK XXIIdik DALA:
Para thn skihn, Baqulle.
Napkoron, Szabóltsban, Jul. 4dikén, 1790.
Leányka, dűlj-le, kérlek
E’ szép fa’ hívesébe.
Nézd mint inog susogló
Harasztja minden ágán;
’S a’ tiszta tsermely – hallod?
Túl rajta mint herétsel!
Nints senki a’ ki e’ szép
Hellynél tovább mehessen.1
Anakreonnak* eggy énekét sem fordítottam még nagyobb gonddal mint ezt, és – ha meg nem tsal érzésem – eggyikét sem fordítottam még szerentsétlenebbűl mint ugyanezt. A’ harmadik és negyedik sor a’: „ApalaV d‚ eseise caitas Malakwtatw kladiskw-t éppen nem tészi-ki. Mint ingatja a’ leg-kissebb ágain is lágy leveleit! mert a caitaV haj-fürtnek nem merném tenni. – – Bóldog! bóldog a’ ki a’ Görög dal’ szépségét tsak úgy-is érezheti, mint én.

KAZINCZY.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó