XIII.
A’ MAJOM és A’ RÓKA.
Németből
 Nevezz nékem eggy olly elmés állatot, a’ mellyet mindenekben ne tudjak hímezni1
Itt állott: követni. De minthogy az nem tsak imitárit,* hanem sequi-t* is tészen, bízodalmasan ki-törlöttem, ’s a’ himeznivel* váltottam fel. Ennek értelme meg-határzottabb.
! így mérészkedett a’ Majom öszve-vetni magát a’ Rokával: – De a’ Róka ezt felelé: Nevezz hát akár-melly Nemtelent, a’ melly méltónak gondolna tégedet hímezni.
 Nemzetembéli Írók! – szólljak é még világosabban?
ASZALAY JÁNOS.
Copyright © 2012-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2012-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó