XV.
AZ ÉN KÍVÁNSÁGOM.
Anacreonnak 15dik Dala.
Összefüggések
Földi 1791. február 5-én írja Kazinczynak: „Az Anakreont igen kedvesen vettem. Fordítottam is már belőle vagy három Éneket, mellyeket most néked elküldök. De már én a’ Te különös tetszésedtől félek, ki nagyon az Anglus és Német Poesishez szabod a’ Magyar verseket. Annak okáért szükségesnek tartom, hogy fordításomról előre illy kinyilatkoztatást tégyek. T. i. Én Anakreont szorosan fordítottam, ugyan annyi számú és ollyan versekbe, mint van Görögűl. De azonban úgy igyekeztem, hogy az Auctor értelme szép folyó és értelmes Magyarsággal, sőt majd azon szókkal meg légyen.” (KazLev. II. 156.) Ezután hosszú verstani fejtegetés következik, majd a három vers (A’ Lantjáról, Az asszonyokról, Az irígység nélkül való életről) szövege (KazLev. II. 156–158.), amelyek az Orpheus utolsó számának végén kaptak helyet, szövegükben lényegében egyezően, de módosított címekkel (A’ Lant, Az Asszonyok, Az Én Kívánságom). Az Anakreón-fordítások kapcsán komoly vita bontakozott ki Kazinczy és Földi között, erről Földi levelei tudósítanak, Kazinczy levelei ugyanis nem maradtak fenn. Földi 1791. március 5-én válaszol Kazinczy bírálatára, hosszas verstani és poétikai fejtegetésbe bocsátkozva, valamint új versfordítások is közölve (KazLev. II. 170–175.), amelyek közül azonban már csak egy kerül az Orpheusba (Anákreonnak XVIdik dala), szintén az utolsó számba, de az elejére, név nélkül. 1791. május 20-án Földi újabb hosszú fejtegetést küld a témában, újabb versekkel és javításokkal az előzőkhöz (KazLev. II. 191–204.). 1792. augusztus 10-én, az utolsó lapszám vétele után Földi neheztelve írja, hogy Kazinczy nem iktatta be a korábban küldött javításokat a kiadott szövegbe (KazLev. II. 266.).
Forrás
Anakreón: 15. dal.