XII.
IMPROMPTÜ
A’ HAB-TSILAPÍTÓRA.
Benn, az Ország’ Házában, 1790.
Összefüggések
Kazinczy 1790. november 3-i levelében küldi a verset Vay Józsefnek (1750–1821) a következő sorok kíséretében: „Voltaire kevésel halála előtt a’ Parisi játszó szinbe jelent meg. Alzirt játszodták. A Nép a’ siketitésig tapsolt örömében, hogy Voltairt jelen láthatja. Eggy franczia poéta pedig ezt a’ kis Impromptüt nyujtá kezébe:
Ainsi chez les Incas dans leurs jours FortunésLes Enfens de Soleil, dont nous suivons l’Example,Aux transports les plus doux étoient abandonnésLorsque de ses rayons il éclairoit leur temple.
s Voltaire a’ sirásig illetődött meg.
Egy Dietális Sessioban vóltam. Nagy vólt a’ zaj. em reménylettem hamar el-tsendesedését. Fel-költ valaki, kettőt szólott ’s – tsendesség lett. Imé: az Impromptü rá, melylyet belém az öröm öntött.” (KazLev. XXII. 22.) (Ld. Skizzek…, 214.)
Megjelenés
~; HV. 24.