VI.
A’ CZENCZIM SZÁJA.
JANUS SECUNDUSBÓL.
1Janus Secundus Hagiensis szül. 1511. meg-hólt 1536. Ritkán találtathatók lévén Versei, azt tartom hogy Olvasóim meg-köszönik ki-mondhatatlan szépségű Deák darabjának ide tételét. Im ez az:
Qualem purpureo diffundit mane ruborem
Quae rosa nocturnis roribus immaduit.
Matutina rubent Dominae sic oscula nostrae
Basiolis longa nocte rigata meis.
Quae circum facies niveo candore coronat,
Virginis ut violam cum tenet alba manus.
Tale novum seris cerasum sub floribus ardet,
Aestatemque et ver cum simul arbor habet.
Me miserum! quare dum flagrantissima jungis
Oscula, de thalamo cogor abire tuo!
O saltem labris serva hunc formosa ruborem;
Dum tibi me referet noctis opaca quies.
Si tamen interea cujusquam bafia carpent,
Illa meis fiant pallidiora genis.
Miskóltz, Martiusban, 1788.
Összefüggések
Johannes Secundus Liber basiorumát igen korán megismerte és megkedvelte Kazinczy, amint arról a PEml.-ben is megemlékezik, s fordítása is készen volt már 1786-ban (KazMűv. I. 233., 278–279.). A fordítást 1788. szeptember 27-i leveléhez mellékelve küldte el Rádaynak, A’ Lillám’ szája. Secundusból címmel, az Orpheus-beli jegyzet nélkül, s négy (szónagyságú vagy annál nagyobb) eltéréssel (KazLev. I. 213–214.).
Forrás
Johannes Secundus: Liber basiorum, XVII. vers.
Megjelenés
~; HV./II.; Abafi 114–115. (Lollym szája).